Feketemosó: Ítélet: felfüggesztve – Mezítláb a Parlamentben 18.

Feketemosó logó

Persze, a kérdés ettől még kérdés marad: mennyire vagyok elfuserált, hímsoviniszta, esetleg komfortfeminista, ha „B”-t egy amúgy szeretni való, tehetséges faszkalapnak látom, aki éppen megfelelő szaggal, kedéllyel és cipőmérettel rendelkezik. – Torma Mária írja a Feketemosót.

(részlet a Mezítláb a Parlamentben c. készülő regényből)

Előző részek: Brexit I.Brexit II.Milleniumi dolgozó I.Milleniumi dolgozó II.Milleniumi dolgozó III.Milleniumi dolgozó IV.Kutyára kamionIpanemaSörszagKis FátraKacsamesékNincs végeItt a farkasBűz van, babámKevesebb pofaVékony jég, Bébilépés

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––

– Baszki, Magdesz, egy politikussal? – sipítja Ditta a Károlyi-kert felé irányozva magunkat a nagy beismerést követő néma percek után. – Pont egy ilyen faszadékkal, most tényleg? – A Csendes előtti asztaloktól felénk kapják egy-ketten a fejüket. No, ide sem ülünk be.

Nem vagyok nagy stratéga, ezt a beszélgetést sem két perccel a délutáni játszókacsúcs utánra kellett volna időzíteni. De Ditti másnap elrepül, egy hónapig nem lesz itt, én meg becsülendőn tartottam a szám 40 napon át – hát, Krisztus se csinálta volna tovább a böjtöt, ha a magánéletéről Dittának, s nem az Atyaúristennek tartozik elszámolással. Na bumm, kicsúszott a számon a Könyvudvar átjáróházában. Kopogtak Ditti sarka alatt a fakockák a kellemes, október eleji árnyas udvaron, kinn a betonon augusztusi hőség, a hét második felére sarki hideg várható. Mikor máskor ismerjem el – jó visszhangos térben –, kivel töltöttem a hétvégét Pannonhalmán. Jókai is ebben az árkádos, gangos házban lakott egy darabig Petőfivel, ő is itt közölte vélhetően, kinek kezdett udvarolni, s mit mondjak, Petőfi se volt elragadtatva a hírtől, de mind Petőfiről, mind az Atyaúristenről némileg több tapintat feltételezhető, mint a fúriaként rám rontó Dittáról, aki két lépésenként megtorpan, rám néz, aztán nekilendül, majd újra megáll, méreget, keresi a szavakat, megint tesz két lépést, és így tovább az utcán.

– Ezt nem néztem volna ki belőled – torpan meg ismét hirtelen, hogy a járdáról az aszfaltra kell lépnie a szembejövő idősebb nőnek. Óvatosan rövidebb pórázra fogja a tacskóját, és nagy ívben kerül ki minket, mint ahogy a magában beszélő vagy agresszív embereket szokás. Nem kárhoztatom, egyedül a Magyar utca megboldogult kurtizánjai nem hallották Ditta háborgását, ők is csak azért, mert a Kerepesiben nyugszanak és a föld hangszigetel, ellenben mindenki más jól értesült a belvárosban.

– Nem egy politikussal, Di, hanem ezzel a pol… – fúlok el –, és ne ilyen hangosan… – de Dittát nehéz kizökkenteni, ha drámaira veszi a figurát, se embert, se Istent nem ismerve kéri számon rajtam bűneim.

– Hát, ez nem oszt, nem szoroz – adja a nagyokost.

Nem volt jó ötlet beavatni? De fontos döntést kellene hoznom, és hülyén venné ki magát, ha csak tényként közlöm, minden előzmény nélkül. Ditta a lelkiismeretem, épp kicsit sárgászöldbe fordulva öklendezi a kicsit savanyú epét, de az enyém. Eleget nélkülöztem az elmúlt hetekben. Ditta minden látszat ellenére nemcsak hangos, hanem okos is. Sokat adok a véleményére. Első év végén ismertem meg a magyar szakon. Kilométeres pilláival és hűvös erélyességgel robbant be a barátságunkba, és egyúttal úgy kiosztotta a friss hatalmától megrészegült PhD-hallgatót, akit minket vizsgáztatni küldött be az egyik prof, hogy intézetigazgatóig került az ügy. Emlékezetes pálinkákat emeltünk új barátnőnk tiszteletére a Mikszáth téren, és minél korábbi boldoggá avatását kezdeményeztük, mert isteni közbenjárására megmenekültünk az UV-tól. A vizsgacsoportból aztán sokan elkoptak, de mi, Dittával barátok maradtunk.

– Hozzá mentél a Fátrából, mi? – rakja össze a képet. – Ha tudom, hogy vele hetyegsz, nem kapsz a Chanelből. Lapítasz augusztus óta?! – mondja maga elé, míg a kavicsos ösvényen magassarkúban egyensúlyozva becélozza az egyik padot, gyorsít, hogy még az illendőség határait nem átlépve előzzön be egy a kétévese után csoszogó, felmálházott anyukát. Mire a nyuszimotor a keresztbe tett lábunk előtt elhalad – idegőrlő tempóban –, már mindketten látványosan a táskánkban kotorászunk, gondosan elkerülve a pogány madonna megrovó pillantásait.

– Nem akartam… Le voltál törve Villány miatt. – A magyarázat, érzem én is, sántít. Egyrészt nem is nagyon volt miről beszámolni, másfelől amiről mégis, azt meg akartam kímélni a korai ítéletektől, részint Dittáétól, részint a sajátomtól. Ahhoz, hogy viszonyba bonyolódjak egy olyan ellentmondásos fazonnal, mint amilyen Asztagh, nem szabad túl megfontoltnak vagy következetesnek lenni. Másképp sem a kíváncsiságom, sem a vágyaim nem elégülhetnek ki. A naivitás, ami minden románc szükséges velejárója, nem csoportos műfaj, és kész. Meg hát őszintén, mit tudunk mi a politikusainkról? Az is csak feltételezések, kellő rosszindulat és megérzés keveréke, szillogizmusokból építkezik. „A” otromba barom, erőből beszél. „A” kormánypárti. „B” kormánypárti, tehát ha „B” erőből beszél, akkor otromba barom is. De hogy valójában „B” miket mond vagy gondol, és egyáltalán kicsoda, arról nem sokat lehet igazán tudni, csak feltételezni, s legyünk őszinték, nem is nagyon érezzük motiváltnak magunkat, hogy „B”-ről elfogulatlan képet alkossunk. Egészen addig, mígnem „B” valamivel felkelti az érdeklődésünket. Ha „B” elképesztő otrombaságot mondott, akkor a dolog tiszta sor, időráfordítás nélkül elkönyvelhető baromnak. Na, de ha nincs tudomásunk ilyesmiről, s gondosan ügyeltünk is rá, hogy ne legyen, mert „B”-nek történetesen szép keze, jó szaga van, s még alkalmunk is adódik „B”-t közelebbi analízis alá vonni, talán az is kiderül, hogy úgy mellesleg, mit gondol „A”-ról és magáról, meg a politika összes többi betűjéről az ábécében. Akkor csak nem taszajtom el én sem a lehetőséget, hogy „B”-t, na, ne etessem magunkat, hát persze, hogy Asztag Gábort valamennyire megismerjem, és rácáfolhasson az előítéleteimre. Persze, a kérdés ettől még kérdés marad: mennyire vagyok elfuserált, hímsoviniszta, esetleg komfortfeminista, ha „B”-t egy amúgy szeretni való, tehetséges faszkalapnak látom, aki éppen megfelelő szaggal, kedéllyel és cipőmérettel rendelkezik.

– Te is tudod, hogy ez mekkora faszság – szólalt meg Ditta kis gondolkodási idő múlva. – Hunort hagyjuk már, nem volt akkora veszteség, hogy tojáshéjon kellett volna körülöttem járni, ne térj el a tárgytól.

– Oké, nem térek – adom meg magam. Gyenge próbálkozás volt Ditta harci sebeit felhoznom.

– Nem lejátszott ügy. Amúgy – kalandozik el, de visszafordul.

A padra ránő az árnyék, ahogy a nap a PIM és a jogi kar mögé ereszkedik, mögöttünk is felhangosodnak a gyerekek, lassan zár a park. Két kislány visongva kergetőzik a kiszáradt füvön, és a szökőkút közeli ágyások perjéi búcsúzóul eleresztik a maradék száradt nyarat magukból.

Ditta nagyot tüsszent.

– Remélem, majd a tüntetésekre is jön veled, ha már ilyen komoly a lamúr, hogy túrázgattok a Bakonyban meg miegymás.

– Sukorói-dombság… – sóhajtok.

– Rögvest más! – fintorog.

– Ditti… – fognám könyörgőre, de közbe vág.

– Nem kúrogatunk szardarabokkal – mondja lemondóan. – Megtanulhattad volna ennyi idősen.

Nem sokat tud, ok, de ne velem törölje fel a padlót, kezdem felhúzni magam.

– Elég elrettentő példával szolgáltál, szóval néha nekem is…

– Jóval kezdesz, mit mondjak… – mintha meg sem hallana. – Tudod, kinek a fia egyébként?

– Hogy érted, hogy kinek? – zökkent ki.

– A CÖF-békemenet megvan? A kuratóriumban ül az anyja. – Kis hatásszünet. A blúzát mell magasságban gombjánál fogva emelgetni kezdi, így legyezi magát a vékony anyaggal. Szellőztet. Hunor talán felkérésnek venné keringőre. Ditta csábeszköztárában kigombolódott felsők, a felszaladt harisnyaigazgatás, beharapott alsóajkak sorjáznak. A beavatott megtisztelve érzi magát e finom kis intim mozdulatokon elmerengve, amiket Ditta annyiszor bevetett, hogy feszült helyzetekben szándékolatlanul is előhozza a rutin. – Csakhogy kikkel készülsz összebútorozni, de ha neked nem derogál, lelked rajta. – Báj és szigor együtt erős afrodiziákum, megértem, hogy barátnőm körül veszélyesen megdőlnek a korhadt férfikollégák.

– A szülők bűnei, te is tudod, hogy nem a gyere…

– Fideszes politikus, Magda! Láttad a kurva plakátokat? Tele van velük a város. Konkrétan náci propagandát tolnak. Soros, Brüsszel, rémlik? Vagy a te kis tubid volna a párton belüli láthatatlan ellenzék? Ne bassz, Magda, két percre vagyunk attól, hogy összefogdossák a menekülteket és a zsidókat, és csak a jobbik esetben tesznek ki a határon.

– Ez csak az Orbán retorikája.

– Propaganda! A Mein Kampf is csak egy amolyan retorika volt. Aztán füstbe ment a család szatmári fele. Te pedig ebbe a féregbe vagy szerelmes.

– Nem vagyok szerelmes, én…

– Nem, csak már a gyerekeitek nevét is tudod.

– Vegyél vissza! Gábor nem náci, nem is ismered. Nem is ko-…

– Itt ülök a magyar Mata-NER-ivel, tényleg, személyesen? – veti közbe.

– moly… – fújok visszavonulót. – Most fejeztem be ezt a beszélgetést.

– Ha felvállalod a pasit, komolyabb véleménynyilvánításokra is fel kell készülnöd, minthogy én kibukom – szúrja belém epésen, de az első attak csihadni látszik.

Alea iacta est, mondhattam az ELTE sarkához közelebb eső kiskörúti zebrára lépve, noha a Rubicon szerkesztősége messze esik innen. Ballépésem enélkül is történelmi, viselem az elszólás következményeit. Holnaptól Ditta a bajorokkal foglalja el magát, legkisebb gondja lesz az én szerelmi életem. S ha most kidühöngte magát – ami érthető, hisz az elmúlt két hónapban egyetlen szóval sem árultam el, hogy történeteim egyetlen férfi körül kulminálnak –, talán jobb tanácsot is tud adni annál, semhogy kerültem volna ab ovo a cezaromán államférfiakat, s hogy Iuliustól Augustusig lehetőleg nem kellett volna végigkamuznom a nyarat.

„Te is, fiam, BlueTooth” – magyarázhattam volna akármit, hasított Ditta kék szeméből, hogy lelkiismeretlen áruló vagyok, de a jelerősség a közlés pillanatához képest azért mérséklődött. Elnémultunk. A szökőkút türkizen dohogott tovább Ditta helyett is.

– Szóval akkor mi volt Pannonhalmán? – kérdi.

Ítélet: felfüggesztve.

Torma Mária

Torma Mária (1988, Kaposvár) szerkesztő. Jelenleg Mezítláb a Parlamentben című regényén dolgozik. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s