„Az ember nyilván azt reméli, ő lesz, aki miatt majd meggondolja magát. De a hiú ábrándokkal már felhagytam pár éve” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Nem válaszol, fájdalmasan dobja le magát a sárga bársonnyal húzott kanapéra, hogy csak úgy csattan, és rázkódni kezd a röhögéstől. Honfoglaló Árpád szelleme sértődötten becsapja valamelyik freskóajtót. Összerándulok. Vihar lesz kinn, vagy csak a huzat” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Bassza meg! Elnézést. Maradj itt! – Tök sötét van, a szemem még nem szokott hozzá. Az exit felirat megnyúlt vonalai visszatükröződnek az ablakokban és a korlát fényes kövén. Ilyen randevúm se volt még”
– Torma Mária írja a Feketemosót.

Hozzád mennék, ha megkérdeznél, de az a gyanúm, nem néznéd jó szemmel, hogy ideológiailag szeszélyes az asszony – Torma Mária … (tovább…)

Alapvetően nem rossz felé, de elcsúszik a logikád – mosolyog elnézőn. – Meg is mondom, miért: nem igazán tudsz túllépni … (tovább…)