„Avatatlan szemmel talán rajtam se látni, hogy tegnap a nyár esti szellőnél engem is több fújt.” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Utálom a témát. Az áldozati szerepet, a szűkölő tapintatot, amit kivált. Ahogy sorra kérdezik, kim maradt: »És anyukád?«, »Van testvéred?«, »Senkid?«. Bélrák. Petefészekrák. Baleset. Kész a sorminta.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.

„Ezen kívül elmondhatom, hogy bal oldalon hordom a heréim, már ha számíthatok még rájuk, és holnaptól nem a zsebedben kell keresnem őket, ha vakarózni támadna kedvem” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Gépelni kezdem, kitörlöm. Átgondolom, minimálisan mennyi idő alatt tudnék elkészülni. Egy másik képernyőn toporog most Viszi Magda feje mellett az a három hülye pont, remélem, nem kevésbé idegesítő módon.” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Ferenc pápa áldást küldött haza, a hazátlan menekült válogatott tíz fős csapatának, köztereinken termetes kivetítők előtt tartott edzőtábort a piros-fehér-zöld optimizmus.” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Csak egy óraláncos potroh hiányzott az életemből, de Hercule Poirot helyett máson akadt meg a szemem. Az Egyenes beszéd mai vendége… ki más?” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Nem lesz itt harmadik randi a közeljövőben. Vagy egyáltalán. Nagyokat nyelek. Döntöttem.” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Az ember nyilván azt reméli, ő lesz, aki miatt majd meggondolja magát. De a hiú ábrándokkal már felhagytam pár éve” – Torma Mária írja a Feketemosót.

„Nem válaszol, fájdalmasan dobja le magát a sárga bársonnyal húzott kanapéra, hogy csak úgy csattan, és rázkódni kezd a röhögéstől. Honfoglaló Árpád szelleme sértődötten becsapja valamelyik freskóajtót. Összerándulok. Vihar lesz kinn, vagy csak a huzat” – Torma Mária írja a Feketemosót.