hálózati irodalmi folyóirat
„Nem válaszol, fájdalmasan dobja le magát a sárga bársonnyal húzott kanapéra, hogy csak úgy csattan, és rázkódni kezd a röhögéstől. Honfoglaló Árpád szelleme sértődötten becsapja valamelyik freskóajtót. Összerándulok. Vihar lesz kinn, vagy csak a huzat” – Torma Mária írja a Feketemosót.
„Nem zavar, hogy egyik jegyautomata sem ismeri fel az érintésem, hogy a telefonom képernyőjével együtt a lementett menetjegyek is összetörtek, és hogy minden Csehországban eltöltött hónap olyan, mint egyetlen nagyon szeles, nagyon világos nap” – G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.
„A nyitott számat akkor csukom be, amikor újra látok. Megdicsérnek, hogy milyen
ügyesen viselkedtem. Ezek szerint most nem voltam rossz” – Nagy Hilda írja a Feketemosót.
„Az ágyán ülve behunyta a szemét és újra a köröket rótta a söröző és a buszvégállomás között. Vidáman köszöntek neki az emberek, a nap a szemébe sütött, elvakította őt egy pillanatra.”
„A sötét alakok csak bámulták szemek nélkül, és Freyburg bizonyos pillanatokban megesküdött volna, hogy átlátszók, mint egy sűrű füst. Ha beléjük nyúlna, puszta kezével elzavarhatná őket a vonatról, széteregetné, mint egy cigi füstjét.”
– Szalay Álmos írja a Feketemosót.
Falfirka #45 – Vajna Ádám olvas fel 2020. október 6-án, 18:30-tól a Városfal Galériában.
„anyád soha többé nem fog rád szólni / »mit meresztgeted magad a nyugágyban«” – Györe Balázs versei (online megjelenés)
„Bassza meg! Elnézést. Maradj itt! – Tök sötét van, a szemem még nem szokott hozzá. Az exit felirat megnyúlt vonalai visszatükröződnek az ablakokban és a korlát fényes kövén. Ilyen randevúm se volt még”
– Torma Mária írja a Feketemosót.
Sajó László hamarosan megjelenő, Kujjon éneke szeretőjéhez című kötetéből olvashat részleteket a nagyérdemű.
„Elkezdeni valamit – szinte lehetetlen. Megpróbálni unalmas. Elszaladni bármitől, ami untat. Szó szerint, és köszönés nélkül” – G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.
