Feketemosó: Sörszag – Mezítláb a Parlamentben 9.

Feketemosó logó

Gépelni kezdem, kitörlöm. Átgondolom, minimálisan mennyi idő alatt tudnék elkészülni. Egy másik képernyőn toporog most Viszi Magda feje mellett az a három hülye pont, remélem, nem kevésbé idegesítő módon. – Torma Mária írja a Feketemosót.

(részlet a Mezítláb a Parlamentben c. készülő regényből)

Előző részek: Brexit I., Brexit II., Milleniumi dolgozó I., Milleniumi dolgozó II., Milleniumi dolgozó III., Milleniumi dolgozó IV., Kutyára kamion, Ipanema

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––

„Szevasz. Új kenyér?”, gépeltem az üzenetet, és a kocsma hátsóajtajára sandítottam. Tibi intett, hogy csatlakozik, csak hoz még egy kört. Földi A. Dénes profilképén alig felismerhető korszakából vigyorgott Asztagh Gábor. Mögötte ABC-tábla, metszőfogai hiányoztak. A profilon többnyire panorámafotók és névnapon sorbataggelt virágcsokrok sorjáztak. Egy szilveszteri csoportképen álbajuszban és cilinderben ölel magához két tolldiadémos nőt, mögülük hózentrógerébe kapaszkodó stüszivadász hajol a kamerába. Tényleg csak az találná meg Facebookon, aki nagyon keresi. A kerek ikon mellett ugrálni kezdtek a pontok, majd eltűntek. Nem akartam komolyabb nyomozásba fogni, így nem látogattam végig az oldalára rendszeresen kommentelők profiljait sem. Tisztikeresztet nem osztanak érte, de higgadtan viseltem az elmúlt két hetet.

Ditta jelent meg a lugas alatt, lépésre lemaradva tőle Tibi hozta a korsókat. Telekézzel gesztikulálni próbált, Dittára bólintva értetlen fejet vágott, és az égre nézett. „Teljesen kész!” tátogta némán nekem. Tibi sem volt kevésbé színpadi jelenség, de általában bírták egymást, primadonna és primadon, látványosan fárasztónak találták a másikat, ha az produkálni kezdte magát, ami elő-előfordult. A társaság maradéka benn, a tévé előtt támasztotta a pultot, a vezérbika Attilát Zsámbékon hagytuk pelenkát cserélni, oszladozóban a csapat. A Pista Club vegyes társaság, nehezen kibogozható ismeretségi láncok alakítják, amellyel tagsági nem, csak egy-egy keresztgyerek jár. Én a lassan négyéves Ágikát látom el a korának megfelelő tökhintókkal, ha kijutok hozzájuk. Nem vagyok a keresztanyák gyöngye, a H&M gyerekruhaosztályán a hozzám hasonló tanácstalanok számára találták fel a korajánlást méretezés helyett. Tüllökbe borítottam szegény kislányt, de értelmesebb játékok is szóba jöhetnének.

– „De rossz vagy!” – selypegett Tibi, mint egy megtestesült idézőjel, mire barátnőm fél szemével sunyítva jelezte, hogy megjegyezte a célzást.

– Tibike, drága édesanyádra gondolok – emelte fel a korsót Ditta negédesen.

– Kiszívta az agyatokat a nap? – kérdeztem türelmetlenül.

– Békecigi? – húzta elő Tibi a Marlborót a farmerzsebéből, körbenézett, majd a bólintó Ditta felé tolta a dobozt és az öngyújtót. Elfintorodtam.

– Figy, Tibusz, beprotezsálnál Árpihoz?

– Tökig van, hónapra előre. SOS?

– Hát… – fogtam volna kérlelőre, de félbeszakított.

Novai Árpi Király utcai szalonjába nem volt egyszerű bebocsáttatást nyerni. Egyrészt dugig volt külföldiekkel, másrészt egymásnak adták a kilincset a celebek, mert a tévéseknek is dolgozott. Rendesen fölfelé veri az árakat, ha Erős Antónia fodrásza vág long-bobot neked vagy Dukai Regina kozmetikusa gőzölgeti a mitesszereket az orrnyergeden. Árpi szigorú pasas, Tibinél egy tízessel idősebb, nem kispályás fodrász. Egy reklámcégtől dobbantott közgazdász diplomával, mikor megnyitotta a NoWay-t, ahol három emeleten Drakula-terápiától Cyro-fogyasztáson át mindent megkapsz, amitől csak jobban nézhetsz ki. A fodrászai jófejek. Bőrgyógyász praxis és plasztikai konzultáció is elérhető nála, meg profi styling.

– Írjál rá, nem esz meg!

– Meg fog szólni, hogy nézek ki – adtam a csüggedtet.

– Azért fizetsz, hogy ne legyen oka rá. – Tibi tudja, miről beszél. Novainak könyvel, és olykor-olykor összekavarnak. Árpi persze nős, de ebben Tibit pusztán a képmutatás zavarja. Novai felesége a Story-gálákon kívül csak nyomokban fellelhető.

Elnyomtam egy ásítást, a sör elbágyasztott.

– Menni kéne már kapálni! – ordított ki hozzánk Dávid, és a kerthelyiség kövén elterült két labrador veszett farokcsóválásba fogott. A sarokban felsírt egy babakocsi. – Oppárdon, Anyuka! – intett a dühös asztal felé Dávid, és nem sokkal halkabban sűvítette:

– Szól a himnusz! Mit punnyadtok itt? – rövidgatyáját feljebb rántva magán vigyázz-állásban torpant meg előttünk – „…tééép. Ho-ozz rá víg esz-ten-dőt. Megbűn-hőd-te már e nép a múl-tat, s jö-ve-endőt.” – XXXL-es pólóján patakzott a nemzeti trikolór. Alapvetően komikus alkat. Idült Jobbik-szavazó, nem különösebben veszélyes, csak táncházban ne kapjon el, mert egy-egy páros alatt kirázza belőled az unortodox szentlelket is. Az egyetlen, aki komoly hagyományőrzésnek veszi és rendre meghatódik a délelőtti jurtaállítástól. Ha az öccse, Attila kordában tartja, kis vízzel, Algoflexszel elviselhető címeres tulok.

A díszes kompániához a Pista Club túraszakosztálya, Judit és Évi is csatlakozott egy-egy fröccsel. Mindketten lelkes természetjárók. Hol egyik, hol másik árasztotta el túraajánlatokkal a levelezőlistánkat. Judit mintha egy Decathlon reklámból lépett volna ki, nem kocsmaajtón. Évivel régóta tervezték, hogy megjárják az El Caminót, időről időre előhozva a témát, olykor felelőtlen ígérgetésekbe hajszoltak többünket, mondani se kell, mikor komolyabbra fordult volna a szervezés, a mi lelkesedésünk kritikusan megcsappant. Én inkább a társaság lustábbjaival szimpatizáltam, és hamar rájöttem, hogy pár napnál többre nem mernék vállalkozni.

Judit és Évi azok közé a kortalan, inas lányok közé tartoztak, akiket az egyszeri gólyatábor-szervező nyilván a „rendes néptáncos” kategóriába sorolt volna, s szűzies feddhetetlenségük semmi esetre sem tükrözte, hogy „Pistának jó lesz” bármelyikük is. Noha a történethez az is hozzá tartozik, hogy azt az egykori HÖK-elnököt, aki hogy, hogy nem, csakhamar a Jobbik vezetőségében találta magát, de még regnálását követően is föl-föltűnt a BTK-s gólyatáborokban, ahol – és ebben állt a botrány – megfelelő hölgytársaságot is kellett biztosítani számára, nos, ezt a hírhedt Pistát épp Éva ismerte testközelből.

A növekvő hangzavarra a sarki asztaltól sietve távoztak babakocsival. Dávid ártatlanul mosolygott a dühös pillantásokat ránk vető nőre, és további szép napot kívánt. Fatörzs vastagságú lábszárát átvetette a padon, lovagló pozícióban ült le Ditta mellé. Ditta arrébb húzódott, és igyekezett tudomást sem venni Dávid egy-egy hódító, odvas böfögéséről.

Épp Árpinak terveztem írni, mikor Földi A. Dénes feje mellett ismét megjelent három ugráló pontocska.

– „Most hol vagy?”

– „A rakparton”

– „Kávé+tűzijáték?”

– „Barátok+tűzijáték.”

– „Tetőterasz+tűzijáték?”

Gépelni kezdem, kitörlöm. Átgondolom, minimálisan mennyi idő alatt tudnék elkészülni. Egy másik képernyőn toporog most Viszi Magda feje mellett az a három hülye pont, remélem, nem kevésbé idegesítő módon.

Asztagh várakozik, majd hozzáírja: „te+én?”

Az órámra nézek, csak öt lesz. Ha hazarohanok, kicsípem magam, hatra értem jöhetne.

Torma Mária

Torma Mária (1988, Kaposvár) szerkesztő. Jelenleg Mezítláb a Parlamentben című regényén dolgozik. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s