Feketemosó: Ötvennégy másodperc

„villanyórát leolvasták, a népszámláló megszámolt.”
– G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.

Feketemosó: Egy félig nyílt kapu

„Az árnyék tövében leültünk, a beton még meleg volt, / a kutya közénk feküdt, fejét a fénybe lógatta, és befelé bámult.”
– Veréb Árnika írja a Feketemosót.

Feketemosó: Tesz-Vesz Városban nem lázasodnak be a lázadók

„Legtöbbünk a gyengébb tulajdonságú autókat selejtezte ki. Rönó Kliók. Szviftek. Szomorú,
fogkrémzöld Fiat Pandák. Így determinálva lett: habár most már volt mivel játszania, biztos
vesztes lesz.”
– Nagy Dániel írja a Feketemosót.

Feketemosó: Egy perc húsz másodperc

„Azokhoz, akiknek nincsenek megfelelő szavaik, és akik akkor is elbújtak, mikor nem keresték
őket.”
– G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.

Feketemosó: Fehér kezek

„Madarakról olvasok, hogyan védi őket néhány józan mezei ember, / aki még és már nem hisz a vegyszerben”
– Veréb Árnika írja a Feketemosót.

Feketemosó: Fölvenni a keresztet

„Ha megvallom, hogy ismerem ezt a bennünk is lakozó, de rajtunk kívül is jelenlevő alakot, aki magához hív, azzal azt is mondom, én is rendelkezem az identitásával, én is olyan lehetek, olyanná lehetnék, mint ő, vállalom a sorsközösséget.”
– Bödecs László írja a Feketemosót.

Feketemosó: Miért nem viszik el az anyákat egy pizzériába négysajtos pizzát enni és narancsdzsúszt inni?

„Ezt képzelik el, hogy aztán a leveskockát visszategyék a polcra. Persze, szoktak még másfelé is sétálni ezek az anyák. Sokat látni őket a húspult, a félkésztermékek és a közeli lejáratú árucikkek környékén is.”
– Nagy Dániel írja a Feketemosót.

Feketemosó: Negyven és fél másodperc

„Szépvölgyi út, Tímár utca.
Szentlélek tér.”
– G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.

Feketemosó: A sétáló feljegyzéseiből: a seregélyek

„Azért emelkedünk fel, hogy jól lássunk, / mindig a magasból, a szem az idegen mozgást keresi, / a saját keringéstől eltérő rezzenést, / más állatok figyelemtől és megfontolástól szaggatott csapásait.”
– Veréb Árnika írja a Feketmosót.

Feketemosó: Ami összeköt

„De az én szívem mindig olyan volt, mint a nyáját vigyázó pásztor, sosem mondott le azokról, akiket valaha is őrzött, sosem fordult el az erdők, barlangok, szakadékok felől, hátha ott bujkál a sötétben, ami elkóborolt.” – Bödecs László írja a Feketemosót.