„[H]ogy akarok így pesti munkát kapni? Már van munkám, válaszoltam, rendszeresen küldök írásokat egy pesti lapnak. Apu érdeklődött: mennyit keresek ezzel? Nem válaszoltam.” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„A versek valóban gyengék voltak, a legjobb is csak középszerű. Néztem a kéken derengő kijelzőt, és a saját írásaimra gondoltam. Azok közt sincs kiemelkedő, talán nem is lesz. Mégis csinálom. Hirtelen erős késztetést éreztem rá, hogy bevágjam a mobilt a folyóba. De aztán eszembe jutott, hogy nem az enyém.” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„Nagymama kenyerének ropogós volt a héja, és mikor megszegték, aromás párát eregetett. A barna tészta vékony szálakra foszlott, savanykás íze jelentette nekem a tavasz kezdetét.” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„Talán csakugyan létezik olyan ragyogó igazság, amely nem hagy helyet a kételynek. Nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy azon a másfél évvel ezelőtti tüntetésen borzasztó céltalannak éreztem magam. És még csokit se kaptam a végén.” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„Egyre csak az járt a fejemben, hogy milyen nehéz kiválasztani az első betűt a klaviatúrán. Sokáig bámultam a gombokat, hátha valamelyik magától lenyomódik.” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„Fájt, de eldöntöttem, hogy nekem ezúttal elmaradnak az ünnepek, inkább írom a beadandókat és készülök a vizsgákra” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.