– Szeretsz írni? – kérdeztem.
Bólintott.
– Akkor máris van értelme – mondtam.
– Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„Visszamehettem volna az albérletbe, de a tablettákban bízva úgy gondoltam, teszek még egy kis kitérőt, hogy ne menjen kárba a váratlan szabadidő.”
– Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„Mégis: a járása meg a fejformája valahogy ismerős volt. Nem tudtam alaposan megnézni, amilyen gyorsan felbukkant, olyan hamar el is tűnt. Úgy fél perc múlva jöttem rá, kire emlékeztet. És reméltem, hogy nem ő az.”
– Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„miért jobb a rakéta az ágyúnál, miért nem szerencsés döglött kutyákat kidobálni az űrhajó ajtaján, és hogy milyen mázlisták Verne hősei, akik csak azért juthattak haza, mert elszámolták magukat” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„[H]ogy akarok így pesti munkát kapni? Már van munkám, válaszoltam, rendszeresen küldök írásokat egy pesti lapnak. Apu érdeklődött: mennyit keresek ezzel? Nem válaszoltam.” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„A versek valóban gyengék voltak, a legjobb is csak középszerű. Néztem a kéken derengő kijelzőt, és a saját írásaimra gondoltam. Azok közt sincs kiemelkedő, talán nem is lesz. Mégis csinálom. Hirtelen erős késztetést éreztem rá, hogy bevágjam a mobilt a folyóba. De aztán eszembe jutott, hogy nem az enyém.” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.

„Nagymama kenyerének ropogós volt a héja, és mikor megszegték, aromás párát eregetett. A barna tészta vékony szálakra foszlott, savanykás íze jelentette nekem a tavasz kezdetét.” – Dénes Gergő írja a Feketemosót.