„& olyan érzésem támadt állandóan mintha egy párhuzamos / Univerzum nagyjából azonos koordinátájú bolygóján / Pislogna rám egy lény aminek a színe az én fogalmaim szerint / Nem is fekete de elfogadom annak”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„Nehéz meghatározni, mire hasonlít / a létezés. A jelenre majdnem. / Magyarázatra, meglehet /
nincs szükség.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„Úgyhogy minden gyártó ellen / Indulhat a per / De csak ólmos lassan / Mert még játszanék egy kicsit”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„s a magára hagyott, / rothadó földfelszín / épp olyan egyszerű táj, / amelyben csak az embernek / van helye.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„Egy gyermek szemével felfoghatatlan a hajnali vidék.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„A konyhába megyek, / kevergetek valamit, talán forralt bor lesz belőle, / talán puncs.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„pulzálok. kiszív a nap. a nyakamra csimpaszkodik / száz dárdahegyes kezével. kinevet / és még csak meg sem éget.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„Hadonászok az őszben, hogy / a tél felfigyeljen rám, és megtaláljon, mielőtt leülök, / és írni kezdek.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„Ültetni lenne jó, egy új fát, a távoli völgy záruló / szája mellé, a semmi baljára, hogy egyszer, ha / a jövő erényes lovagjai útra kelnek, / legyen hol megpihenniük.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.