„A konyhába megyek, / kevergetek valamit, talán forralt bor lesz belőle, / talán puncs.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„pulzálok. kiszív a nap. a nyakamra csimpaszkodik / száz dárdahegyes kezével. kinevet / és még csak meg sem éget.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„Hadonászok az őszben, hogy / a tél felfigyeljen rám, és megtaláljon, mielőtt leülök, / és írni kezdek.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„Ültetni lenne jó, egy új fát, a távoli völgy záruló / szája mellé, a semmi baljára, hogy egyszer, ha / a jövő erényes lovagjai útra kelnek, / legyen hol megpihenniük.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„Vibrál a medence szélén az úszómester / napszemüvegéről agresszíven odaszökkenő / fénytükör, fél, hogy a vízhez ér.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„valaki a táncoló kaszás mellett ül / és szürkülő bordái között rejtegeti a Rimbaud-összest / mögötte a szív és a tüdő walesi kisfalu / egy dombnak csúfolt hegy lábánál”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

„new york belvárosában például van egy gótikus templom / hajdanán még drogrehabilitációs programok zajlottak benne és bulik” – Szabó Dárió írja a Feketemosót.