„Töltök. Nem az első vitánk, de érdekesen csitul el. Tüntetőleg otthonosan viselkedik. Nagyvonalúan átlépek a korábbi hazugságán. Hazudott róla vagy átprogramozta az estét, kár a találgatásért, eleget torzsalkodtam mára, most ernyedt jó kedvem lett. Iszunk és csendkirályt játszunk. Édes péntek este.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.

„Maga elé képzeli az illatos kicsi nőt, aki persze se nem kicsi, sem pedig illatos, de ha az ember hirtelen ötlettől vezérelve szórakozást keres, a fantázia sokat segít a motiváció felkeltésén. Két vagy három hete találkoztak utoljára, megfelelő távolság a randevúk között, hogy a nőnek ne legyenek illúziói, de a »nőknek« – részben az egész – mindig is voltak és lesznek illúziói.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.

„A diplomaosztón láttam utoljára Editet. A tolókocsi kereke elakadt a kátyús betonon, Kátyi káromkodásai visszhangzottak a Gólyavár előterében. Agyvérzéséből már nem épült föl. Ághi Edit ugyanazon a nyáron halt meg, mint apám. Az ember megérzi az időt, ha az oktatóit kezdi temetni.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.