hálózati irodalmi folyóirat
„Maga elé képzeli az illatos kicsi nőt, aki persze se nem kicsi, sem pedig illatos, de ha az ember hirtelen ötlettől vezérelve szórakozást keres, a fantázia sokat segít a motiváció felkeltésén. Két vagy három hete találkoztak utoljára, megfelelő távolság a randevúk között, hogy a nőnek ne legyenek illúziói, de a »nőknek« – részben az egész – mindig is voltak és lesznek illúziói.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.
Hamarosan megjelenik az első idei Apokrif. Folyóiratunk 2022. tavaszi számának versrovatában Nádasdy Ádám, Bödecs László, Szabó Dárió, Szalay Álmos, Szálinger Balázs, … (tovább…)
„mert az erdő / úgy ölel, hogy tudja, / fáiból koporsók készülnek.”
– Fodor Balázs írja a Feketemosót.
„Egész kis konvoj indult meg célirányosan az Oslóba tartó repülőgépre, így a fiúnak nem volt nehéz dolga megtalálni a helyes irányt. Remélte, hogyha leszáll a gépről, érezni fogja a külföld szagát, de a repülőtér pontosan olyannak tűnt, mint amelyikről elindult.”
– Veréb Árnika írja a Feketemosót.
Az Apokrif Irodalmi Folyóirat és a Fiatal Írók Szövetsége pályázatot ír ki kortárs szépirodalmi és művészeti tárgyú könyvek megjelentetésére.
„s a magára hagyott, / rothadó földfelszín / épp olyan egyszerű táj, / amelyben csak az embernek / van helye.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.
„»Miért lelkesednek a háborúért a krónikások, bölcsek és látnokok, akiknek mindenkinél jobban kellene tudniok, hogy a háború csak a nemzetek gyilkos és hiábavaló, őrváltási parádéja, nem pedig a világ megváltása valamelyik győzedelmes nemzet által?«”
„Vonyító reflektorsötét vászon / fekszik el a kukoricák hegyén.”
Csukás István halálának évfordulóján Kőhegyi András emlékezik.
„A diplomaosztón láttam utoljára Editet. A tolókocsi kereke elakadt a kátyús betonon, Kátyi káromkodásai visszhangzottak a Gólyavár előterében. Agyvérzéséből már nem épült föl. Ághi Edit ugyanazon a nyáron halt meg, mint apám. Az ember megérzi az időt, ha az oktatóit kezdi temetni.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.
