Körtesi Márton versei (online megjelenés)

Lefolyó

Annyi minden lemegy
egy konyhai lefolyón.

Belemosódnak mind
a kóbor rizsszemek,

a fazék szájára sült
hagymadinsztelés,

erjedt lekvárlében úszó
maradék tojásfehérje,

lábas fenekéről felvakart
szenes zománctörmelék.

Belemosódik megannyi
zsír, olaj, vegyszer,

hajlatait mind bevonja,
mintha gipszbe öntené,

bélkanyarulatokba gyűlő
gennyes duzzanat,

minden zaccot felfog,
minden morzsán hízik.

Fel se tűnik, mire a massza
összefüggővé kocsonyásodik,

a kagyló torka elszorul,
böffentését állóvíz fojtja el,

a felszínre egyetlen
buborékot ereszt.

Bogra fut

ellensúly-célszerszám-szuvas-szorong

Megakad benne a mozdulat,
mint csorba fűrész, mikor
bogra fut, válla megpróbálja
gödréből kifordítani magát.

Anyagba harapott, és nem enged
makacs ínfeszületéből,
fogai sorjával kapaszkodnak
a szuvas törmelékbe.

Kirángatható, de aztán
csak beleszorul megint,
érzéketlen marokban a
célszerszám sem segít.

A lécet fél könyökkel tartja
térde túloldalán, cseppet
sem szorong, fel se merül,
hogy ha át is tudná vágni,
az ellensúly állcsúcson veri.

Rásül

dinamika-sparhelt-anonim-megigazít

Vonyító reflektorsötét vászon
fekszik el a kukoricák hegyén.
A tusvonásnyi láthatárig feszül,
szenes elkenés rajta az erdő,
anonim vadászles őrzi árnyékát.
A porta mint öklendés terül elé,
petróleumsárgaság borítja be
és emeli ki a homloktér ráncait:
kibelezett sparhelt támasztja
a tornác borostyános oszlopát,
mintha még maga is izzana,
mintha ködburkát fűtené.
Lapjára rásül a fény,
a kivetítettség dinamikája,
ajtaja csüng a szája sarkán,
mint széttett kéz, vagy
megszaggatott ingujj, amit
nincs ereje megigazítani.