„átfutott az agyán, vajon érdemes-e itt ülnie a folyamatos rezgetésben, sikálásban, cuppogásban, csattogásban és döfködésben, a termet lassan elöntő várakozásban csak azért, hogy végül eljátszhassa, úgy-ahogy, valamelyik Disney rajzfilm betétdalának második hegedűszólamát”
– Masszi Bálint írja a Feketemosót.

„Újabb szeletet vág le, ujjai közé csippenti, magához int és mint a rab állatot, megetet. Csendben tűröm, mi mást tehetnék.”
– Masszi Bálint írja a Feketemosót.

„A sáskák rövid úton marcangolni kezdték egymást, recézett lábak és hártyás szárnyak gyűltek a zacskó alján – ezen a száraz, zöld avaron addig folyt aztán a küzdelem, amíg a végén csak egyetlen ájtatos manó maradt, úgy-ahogy, állva.”
– Masszi Bálint írja a Feketemosót.

„Nem hiszem, hogy magamtól meghívtam volna Zólyomit vacsorára, de a minisztériumban nem így működnek a dolgok. Bizonyos embereket időnként meg kell hívni egy kávéra, két kávéra, esetleg ebédre; megint másokat – ha úgy tetszik, az erre érdemes keveseket – lakásra, vacsorázni. Zólyomi ez utóbbiak közé tartozik.”
– Masszi Bálint írja a Feketemosót.

„felemeli a tányért, közel tartja a csap feletti fénycsőhöz, a szennyeződés körül csillogva mállik szét a mosogatószer, de ott ül a rohadék középen, elnyeli a hűvös LED-fényt, mint a CT-n feltűnő gyanús, fekete árnyék.”
– Masszi Bálint írja a Feketemosót.