pulzálok. kiszív a nap. a nyakamra csimpaszkodik / száz dárdahegyes kezével. kinevet / és még csak meg sem éget. – Szabó Dárió írja a Feketemosót.
örülnék ha több időm lenne.
fára másznék.
leesnék.
lent is maradnék egy kicsit.
aztán újra fára másznék.
télen ugyan ki mászik.
a fülemben
Labi Siffre szólna
és még sajogna kicsit a hátam
mert még sosem értem földet.
elképzelném hogy egy szerzői
filmben vagyok. felérve a csúcsra nem néznék körül.
nincs arra időm. csak egy kopott piros fazekat
tennék a fa tetejére. lefelé menet
minden porzik a rosszisten kezétől.
pulzálok. fakulok. zöld vagyok.
pulzálok. kiszív a nap. a nyakamra csimpaszkodik
száz dárdahegyes kezével. kinevet
és még csak meg sem éget.
elmeséli a gyermekkorát.
az időt puszilta először szájon egy intergalaktikus karácsonyéjjelen.
és látták a kozmikus háttérsugárzást egymás szemében.
késsel és villával ettek a csillagködökből
és az amatőr csillagászokból akik a földi fákat ültették.
ha kedvük támadt feldíszítettek egy-egy bolygót
mielőtt összevesztek és tüzet gyújtottak rajta.
ha több időm lesz. ebből a fából annyi szánkót készítek
amennyi között jól elosztható a világ összes hangulata.
nem tudom miért
beszélünk feltételes módban. Labi Siffrétől talán alig hallok.
de a karácsony. a karácsony verőfényes feltételes mód.
bugyolál. mint a fény. mint a szöveg. rágós kenyérhéj. pulzálok.
még mindig ugyanolyan. pedig közben volt egy járvány amelyben
elveszett minden íz ami táncot járt az életen.
már csak egy ismerős.
kezet rázni jött.
Szabó Dárió (1996) szerkesztő, költő, újságíró/kritikus. A Büntető.com főszerkesztője, az Apokrif online filmrovatának vezetője. Könyve: Blamázs, Napkút Kiadó, 2022. Jelenleg egy forgatókönyvön is dolgozik; valamint próbál szépprózát írni.
Apokrif Online 