Szabó Dárió: Én vagyok D. B. Cooper (online megjelenés)

Előjog lett D. B. Coopernek lenni.
Csak az ember lehet D. B. Cooper,
ez különböztet meg bennünket
az állatoktól. Mintha egy filmes jelenet

lenne; nyílik a repülő ajtaja, alattam
ki tudja, kit érdekel hány méter,
egy zsák pénzzel a kezemben lesz csak
igazán magányos a zuhanás a sötétben.

Mintha egy filmes jelenet lenne,
a következő vágásnál kiderül, mégsem
ugrottam le. Elbújtam egy zegzugban,
amiről csak én tudok, mert jól ismerem

a repülőgépeket. A landolás után nem sokkal
majd átnézik a gépet páran – a CIA és FBI
szól nekik, hogy ne vegyenek észre, mert
akkor semmi nem marad Amerikának.

Mintha egy filmes jelenet felhasadna,
ahogy ott állok ki tudja, milyen magasan,
gyengéden ellazítom az ujjaimat, amik között
a lopott nyakkendőmet tartom;

a szél nem ereszti a gépről ezt a tökéletes
díszletet és tökéletlen pillanatot. Kecsesnek
érzem magam, főleg, ahogy azt látom, hogyan
vonaglik a padlón a nyakkendőm.

Mintha egy filmes jelenet lenne, amit a rendező
nem akar lezárni, mintha újra kéne
castingolni az egészet, mert nem biztos már az sem,
létezem, vagy csak az emberek léteznek, akik beszélnek
rólam.