A konyhába megyek, / kevergetek valamit, talán forralt bor lesz belőle, / talán puncs. – Szabó Dárió írja a Feketemosót.
Törölközők, konyharuhák, néhány megtalpalni való
zokni szárad a radiátoron. Az öblítő illata
már valahol messze jár, nem is emlékszem,
milyen volt, de jó érzés gondolni rá. A levegő
nehéz a szobában, ablakot kéne nyitni, bejönne
a száraz fagy. Úgyis hideg a tenyerem, kinyitom,
nem bánom. Csak állok és várom a szürkés-kékes
moccanásokat magam körül. Keres valamit a fagy.
Találkozik pár kék dísszel, amik az asztalon maradtak,
még nincs helyük a lakásban. A konyhába megyek,
kevergetek valamit, talán forralt bor lesz belőle,
talán puncs. Kint az utcán épp egy összekötözött fenyőt
visz a vállán egy férfi. A fia csúszkál a jégen; kilöttyen a lábosból
egy kis vörös maszat.
Szárad az ünnep.