Hadonászok az őszben, hogy / a tél felfigyeljen rám, és megtaláljon, mielőtt leülök, / és írni kezdek. – Szabó Dárió írja a Feketemosót.
Ahogy telnek az évek, a barokk építészet egyre
sterilebbnek tűnik. A véletlen oltalmára bízza magát,
hogy az évszakok kőtömbjei mögül szemlélje a városon túli
hideget. Az emberek egyre zárkózottabbak a zaj körül,
hiába beszélnek sokat, senki sem hallgat szívesen
senkit. Én is inkább azért jöttem, hogy a közösségekben
csendet találjak, de csak a hallásomat és a hangomat
vesztettem el, így a külváros alatti dohos pincék
kerültek az észlelésem középpontjába. Felduzzadtak
a szemeim, pupilláim alatt lüktet a november fáradt
pokla. Nem fűti már egyéb, csak a tragédia, hogy
elfelejtettem különbséget tenni nappalok és éjszakák
között. Hadonászok az őszben, hogy
a tél felfigyeljen rám, és megtaláljon, mielőtt leülök,
és írni kezdek. Nem azért, mert akarok, csak azért,
mert még nem fázom eléggé. Pislogok a papírra,
a fejvakarást pusztán elképzelem, nem történik semmi.
Izzadok, belül mintha havat lapátolnék, és egy
ezüstfenyőre dobnám a közelgő ünnepek lelkét.
Tűleveleket számol a magány három szolgája,
térdre ereszkedve, mintha imát is mondanának mellé,
és én közéjük hajítom a tollamat, hogy elölről
kelljen kezdeniük, mert a barokk útjai kifürkészhetetlenek.
Míg velük számolsz, téged egyre csak némítanak a kötőszavak,
és a legjobb, hogy ez számomra semleges hír.
Szabó Dárió (1996) szerkesztő, költő, újságíró/kritikus. A Büntető.com főszerkesztője, az Apokrif online filmrovatának vezetője. Könyve: Blamázs, Napkút Kiadó, 2022. Jelenleg egy forgatókönyvön is dolgozik; valamint próbál szépprózát írni.
Apokrif Online 