Feketemosó: A korai veteményes

Feketemosó logó

Egy gyermek szemével felfoghatatlan a hajnali vidék. – Szabó Dárió írja a Feketemosót.

Acélszürke távok, függöny sűrűségű sziluettek.
Egy gyermek szemével felfoghatatlan a hajnali vidék.
Steril, ijesztő, mégis várakozásokkal teli, ahogy
a magára hagyott Nap karistolni kezd egy rozsdás vödör
és a nagymamám között.

Hűvös van. Nem tudom, ki hagyta magára a Napot.
Hűvös van, tehát gyermek vagyok, aki a felnőttek életét
imitálja. Térdig érő ködben állok, a tyúkok épphogy
eltűnnek benne, mielőtt megszámolhatnám őket,
és csak egy vaskapu nyikorgását hallom magam körül,
bennem meg ki tudja, mi van: beszédhibás széplány
az óvodából?

Egyhelyben sétálok és élvezem.
A legnagyobb távolság mama és a kapa,
és anya és apa, és
a kikötődő cipőfűzőm.

Ahogy a burjánzó, szürkén gyöngyöző nyirkos fű
a bokáimhoz ér,
kapálás helyett kedvem támad kúszni
és megijeszteni mamát, aztán rákenni az egészet
a tyúkokra.

Szabó Dárió (1996) költő, szerkesztő, kritikus. A Büntető.com főszerkesztője.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s