Elég kevés olyan felnőtt közösség van, ahol nem érzem kínosan furcsának magam. Pontosan nem is tudom, hogy miért – Nagy … (tovább…)

csalfa dolog a nyolcvanhármas trolihoz bármilyen szimbolikus boldogulásrendszert társítani, amikor a ma reggeli járaton egy téeszelnök-képű ötvenes ember melegítőfelsője alól … (tovább…)

Hát és ez kurvára nem igazságos, és kurvára ijesztő. Nem mintha többet várnék az életemtől, mint hogy nápolyit egyek a … (tovább…)

De ha már itt van a kivilágított fenyőszagú év vége, elkerülhetetlen az összegzés – Nagy Éva írja az Apokrif blogját. … (tovább…)

Az én családom is apolitikus. Nem azért, mert nem foglalkozunk vele, hanem mert jobb a békesség, minek bolygatni, a felek … (tovább…)

Nem érkezik közvetlen környezetemből sem explicit nyomás. Nincs klasszikus sóhajtozás vasárnapi ebéd közben, mikor lesz majd dédunoka vagy unoka, nem … (tovább…)

“…amikor nem nyitottam ki egész júniusban az ablakot, mert rettegtem attól, hogy bármelyik este gondolhatom úgy, hogy kiugrom, miután végigolvastam … (tovább…)

Látogatását minden évben káosz és zűrzavar követi. A gyanús jelek május közepén kezdenek feltünedezni. Senki nem tudja, hogyan jön, mikor … (tovább…)

A kékszimfóniának előbb-utóbb olyan szaga lett, mint egy bácsinak, akinek a szájában örökre kormos volt az élet íze, és akire … (tovább…)