Feketemosó: A hardcore disztópikusok sem hitték volna

Pont ma reggel a zuhany alatt számoltam ki, hogy napra pontosan mikor leszek annyi idős, mint József Attila, amikor meghalt … (tovább…)

Horváth Imre Olivér versei (archív)

A férfiak korábban halnak (megjelent az Apokrif 2016/1 számában) Egyszer, ha majd nagyon öreg leszek, talán úgy ötven év múlva, legyen negyven, … (tovább…)

Feketemosó: Derengő fények

Szalay Álmos sorozatának előző részei itt olvashatók: A patkányfogó Anita Anita elhagyja a várost A kocka megérkezik Violet, avagy az … (tovább…)

Balogh Ádám versei (archív)

Nevermind Megjelent az Apokrif 2016/1 számában. Úgy figyelj, hogy külföldre mennek a lemezek, mondta fenyegetően a főnök a reggeli eligazításnál a műhelyben, … (tovább…)

Feketemosó: Éppen tanulok elégedettnek lenni. Talán.

Elég kevés olyan felnőtt közösség van, ahol nem érzem kínosan furcsának magam. Pontosan nem is tudom, hogy miért – Nagy … (tovább…)

Nyirán Ferenc verse (archív)

szégyen Megjelent az Apokrif 2016/1 számában. még volt esti hírlap és volt füttyös gyuri s nyitott villamosok melyek lépcsőjén utazva gyuri püfölte … (tovább…)

Feketemosó: 100%

Szerencse vagy sem, a függőség egyik jellemzője, hogy az ilyen megtorpanások csak pillanatlagosak. Ugyanolyan reflexszerűen mozdult jobb kezének csuklója és … (tovább…)

Feketemosó: Óra a fehér szobában

A művelődés- és művészettörténészeknek, kulturális antropológusoknak persze volt egy-két szava e babonákhoz. Úgy gondolták, Isten mindenhol jelenlevőségének megtapasztalása áll e … (tovább…)

Feketemosó: A budapesti tömegközlekedés hiányosságainak és az életem sikerességének nyilvánvaló összefüggéseiből levont logikus következtetések

csalfa dolog a nyolcvanhármas trolihoz bármilyen szimbolikus boldogulásrendszert társítani, amikor a ma reggeli járaton egy téeszelnök-képű ötvenes ember melegítőfelsője alól … (tovább…)