Balogh Ádám versei (archív)

Nevermind 

Megjelent az Apokrif 2016/1 számában.

Úgy figyelj, hogy külföldre mennek a lemezek,
mondta fenyegetően a főnök a reggeli eligazításnál
a műhelyben, ahová én legszívesebben olyan részegséget
vittem volna magammal, amilyen sebeket meló után a kocsmába,
mert munkavédelmi kesztyűt nem kaptam,
a tizenkét óra alatt számtalan éles fémlemezt cipeltem
a műhely egyik végéből a másikba, és a köpcös
ott jött mellettem, és üvöltötte, hogy gyorsabban,
én higgadtan válaszoltam, hogy ezt ugye az óramutatónak
mondta, bár legszívesebben odaböktem volna,
hogy aki nem bírja a stresszt, menjen inkább hullamosónak,
de inkább hallgattam, mert ha már úgyis bekopog a szevasz,
akkor ne azzal a fél doboz megszalonnásodott nitrodermmel
utómunkázzanak, amit egy hónapra biztosított hatunknak,
meg hát Jézust sem Pilátus mosdatta, úgyhogy ezt inkább
anyámra hagynám, aki aggódott értem, mert napról napra
egyre több vágás volt az alkaromon, és hiába mondtam,
hogy velem tényleg semmi baj, csak a lemezek, anyám
még emlékezett arra, hogy milyen kazettát másoltatott
nekem arra az évekkel ezelőtti szülinapra, és hogy
Kurt Cobainnek is mi lett a vége. 

Kontra 

Megjelent az Apokrif 2016/1 számában.

Amikor láttam, elkerülhetetlen az ütközés,
sem szidtam magam, hogy a megváltozott
tereppel való első találkozás előtt nem mondtam
el apámnak még az Alföldön, hogy elromlott
a kontrafék a piros campingemen, mert féltem,
ugyanúgy nem enged ki bicajozni a Bükkben,
ahogy a holt-Tisza parti telek melletti útra. 

Örültem, hogy a délelőtti tapétázás
és a közös kacagás után inkább ledőlt
egy kicsit, én meg hónom alá kaptam a bicajomat,
és kiszöktem az útra, hogy meghódítsam a lejtőt. 

Reméltem, nem ébred fel, hogy a falu szeme
láttára leszállítson a bicajról, mikor már kilövésre
kész a pedálon a láb, mert az már majdnem olyan,
mintha még mindig rátartana a szabadságra
a partvisnyéllel. 

Azon a hétvégén hosszúra nyúlt a szieszta,
a szomszéd rikkantása sem tudta kiugrasztani
apámat az ágyból, ahogy engem sem a szénakazalból,
amiben elterülve olyan könnyűnek tűnt minden,
majd a hirtelen jövő álom magával vitte
a tapétaragasztó kábulatát. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s