szégyen
Megjelent az Apokrif 2016/1 számában.
még volt esti hírlap és volt füttyös
gyuri s nyitott villamosok melyek
lépcsőjén utazva gyuri püfölte a lappal
a tuja oldalát majd leugorva a nők seggét
még volt marx tér és ott egy önkiszolgáló
étterem ahol egy idős csórikám elküldött
a kurva anyámba az üres káposztafőzeléke
fölött a rántott húsom miatt s még volt
a pályaudvarhoz tartozó vécé ahol egy
idősebb fazon feltűnően nézte a farkamat
el is akadtam rögtön de az utcán is
követett máig előttem van a szúrós
tekintete s nem tudok hugyozni ha
mások is jelen vannak tizenhét lehettem
és sosem hordtam magammal a papírjaimat
csak a villamosbérletemet be is vittek
az állomás civil ruhás rendőrei egy
félsötét szobába labirintusos folyosókon
keresztül az ember nem is hinné miféle
helyiségek rejtőznek a falak mögött
sorjáztak a kérdések egy középkorú
nyomozótól az apám foglalkozása
felizgatta amikor mondtam hogy
katonatiszt milyen rendfokozatban
kérdezte alezredes mondtam halkan
mert semmire nem voltam büszke
az apámmal kapcsolatban én is
alezredes vagyok csattant fel a kihallgatóm
azzal lekevert egy pofont mely így utólag
visszatekintve inkább volt simogatás de a
szégyen máig bennem él
Apokrif Online 