Visszarettent biztosnak hitt tényeitől, miközben még kapaszkodott beléjük, és akkor sokáig felmászós meg lezuhanós álmai voltak éjszakánként – Tinkó Máté írja a Feketemosót.
Voltak ezek a makacs tények évekig. Elállták az utat, ott tornyosultak, ha mindet átengedi magán, talán agyon is nyomja ez a teher. De aztán ellenállt nekik. Kidolgozott egy taktikát. Mindenben megfelelt ennek. És már nem is volt annyira megerőltető erősnek lenni. Kitartott, és lazítani kezdte görcsbe szorult kezeit. Mert nem is olyan a világ működése, ahogy a fejében élt. Visszarettent biztosnak hitt tényeitől, miközben még kapaszkodott beléjük, és akkor sokáig felmászós meg lezuhanós álmai voltak éjszakánként, végül be kellett ismernie: szerette is masszívnak képzelt építményeit, ezeket az úgynevezett tényálladékokat, ezekhez lehetett viszonyulni, egy törpe öntudatával. Milyen nehéz, otromba szavak, ahogy körbeveszik. De hát ez is őmaga volt. Ahogy a könnyű, napos tavaszban a kivirulás, vagy az esős, lomha időben az elhomályosodó, a mozgó színpad is, meg a félsziget. És oázisok, mennyi oázis, és milyen végtelen sivatag. Áprilisban talán különösen érdemesek ezek a dolgok az újragondolásra, amikor semmi sem biztos, de megmutatkozik, hívja magához az életet.
Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. Első verseskötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel jelent meg 2014-ben a FISZ-nél, ugyanitt három évig (2016–2019) volt sorozatszerkesztő. 2018-ban szerzett abszolutóriumot az ELTE 1945 utáni magyar irodalom doktori képzésén, fő kutatási területe Galgóczi Erzsébet életműve. Jelenleg Gyöngyösön él és Budapesten dolgozik, a Ludovika Collegium kommunikációs programigazgató-helyetteseként.
Apokrif Online 