Feketemosó: Reflexiók a (jugoszláv) vendégmunkásról

és menni külföld
mit munkaengedély
kofferban szalonna
két kiló kenyér
én nem látni
új látóhatár
én menni külföld
talpalni csikorgó havon
élet nercbundákban jönni
vágni engem nyakon

Domonkos István: Kormányeltörésben (1971)

Az 1960-as években a jugoszláv államvezetés olyan gazdasági átalakítást vezetett be az országban, melyet az egyetemes szocializmus történetének legradikálisabb reformjaként értelmez a történelem- és gazdaságtudomány.[1] Ezek a gazdaságpolitikai intézkedések az önigazgatású piacgazdaság megteremtését célozták meg, az elfogadott törvénycsomagban jelentősen minimalizálták a szövetségi központ gazdaságirányító szerepét, megszüntették a beruházások többsége feletti állami ellenőrzést. A reálgazdasági átalakítások egyik jelentős, és a szocialista országok között egyedülállóan merész lépése a határnyitás és a jugoszláv munkanélküliség külföldre történő exportálása volt. Tito a 60-as években Franciaországgal, Svédországgal, Ausztriával és Nyugat-Németországgal kötött szerződést, melynek értelmében jugoszláv munkások a külföldi országok valamelyikében ideiglenesen vállalhattak munkát. Ez a gazdasági döntés nagyerejű változásokat indított el a társadalomban és az érintett országokban egyaránt, megjelent egy új társadalmi réteg Európa területein: a milliós nagyságrendű, jugoszláv vendégmunkások tömege.

Nenad Popović horvát esszéista és gondolkodó a Svijet u sjeni[2] (Egy világ árnyékában) című kötetében a jugoszláv gastarbeiter-jelenség irodalmi és történelmi-filozófiai vonatkozásaival, valamint a vendégmunkásság szubjektív tapasztalatával foglalkozik. A horvát, valamint a szerb nyelvben a vendégmunkásokra a németből átvett gastarbeiter (gastarbajter) kifejezést használják – nem véletlenül, hiszen a kulminációs területek Nyugat-Németország és Ausztria voltak, ez a két ország a jugoszláv vendégmunkások 80%-át foglalkoztatta.[3] Popović úgy látja, hogy ezek az emberek (vendégmunkások) már önmagukban mélységes nyelvi zavar tárgyai, hiszen „ami lefordíthatatlan és mondhatatlan egy nyelvben, az nem létezik. […] A gastarbajter-jelenség már fél évszázada, az ötvenes évek vége óta fennáll, de meggyökerezett elnevezésük német eredetű – mintha egy német jelenségről volna szó. Polgártársainkról és családtagjainkról szólva és írva idegen kifejezéshez folyamodunk.”[4]

A gastarbeiter szó a németben is neologizmus. Viszont a kifejezés jelentéstartománya illusztrálja a kiutazási célországoknak azon törekvését, miszerint elismerik a külföldiek gazdasághoz való hozzájárulását, ugyanakkor hangsúlyozzák az ideiglenes, vendég-lét gondolatát, a munkaerőszükséglet rövidtávú felfogását.[5] Fontos megjegyezni, hogy a gazdasági emigránsokra vonatkozó adminisztratív kifejezések gyakran váltakoztak az országok szinte mindegyikében, kezdetben Németországban és Ausztriában is a Fremdarbeiter volt használatban.[6] Viszont tekintettel arra, hogy a szó erős konnotációval kötődött a Harmadik Birodalom ideológiájához, valamint a kényszermunkásokra emlékeztetett, a hivatalos kommunikációban hamar elhagyták, a váltakozó megnevezések közül (Ausländische Arbeitnehmer, Ausländische Arbeitskräfte, die Leute mit dem Migrationshintergrund)[7] a gastarbeiter vált a köznyelvben népszerűvé, amely frazeológia ábrázolja és megérzékíti a külföldi munkavállalók bizonytalan helyzetét.

Mi a jelentősége a vendégmunkásokról szóló beszédnek ma?

A vendégmunkás nem csupán a háború utáni gazdasági fellendülés viszonylag korlátozott, rövid életű figurája volt, habár kezdetben az ipari modernitás korai időszakához kötődött, valamint társadalmilag marginális és politikailag láthatatlan szereplőként tematizálódott. Azonban a „vendégmunkásság”, vagyis a gazdasági migráció napjainkra globális jelenséggé vált.

„Ha az ő életét – anyagi körülményeit és belső érzéseit – vizsgáljuk, akkor szembesülünk jelenlegi társadalmaink alapvető természetével és történelmével. A gazdasági migráns nem a modern tapasztalat peremén van – ő abszolút a középpontjában áll.” – írja John Berger, a gazdasági emigránsokról szóló kötetében.

A gazdasági bevándorlók, valamint a velük való szembesülés 2015 óta tagadhatatlan részévé vált az európai közbeszédnek, hiszen a migráció, az elfojtott dolgok visszatérésének módján, amely hirtelen felfedi a valóság folyamatos tagadásának patológiáit, hirtelen újra az európai politika középpontjába került, példátlan zűrzavarba sodorva a régóta fennálló hatalmi viszonyokat, valamint homályt okozva a jelenséghez kapcsolódó fogalmainkban és a folyamat megértésében.

Az irodalom mindig is fontos szerepet játszott a migráció szociológiai-gazdasági elemzésében, a kutatások gyakran a szövegek tartalmi és illusztratív-reprezentációs funkcióját hangsúlyozták. De az elmúlt évtizedekben fontossá vált a kivándorlás irodalmának társadalmi és nyelvi folyamatokban betöltött konstitutív szerepe is.

A 60-as évek jugoszláv vendégmunkáskirajzása óta a migrációról való beszéd sokat változott, a társadalmi-irodalmi összefüggései új elméleti keretben vizsgálhatók, reményt keltve abban, hogy képesek legyünk megérteni az elmúlt évek kivándorlásának folyamatait, és az abban kialakult összetett és sokrétű változásokat.

Jóska háza takaros és jó.
A tisztaszobában, a két franciaágyban 13 pici koca röfög.
Németben N. Jóska volt első munkatársa török.
Jóskának pedig a derekára kitetoválva, hogy FRANKFURT…
ahol N. Jóska minden hónap elején 12 lukat fúrt
a műanyag nadrágszíjon…

Bada Dada

---

[1] Juhász József, Volt egyszer egy Jugoszlávia, Aula, Budapest, 1999, 142.

[2] Nenad Popović, Svijet u sjeni, Pelago, Zagreb, Horvátország, 2008.

[3] Dr. Vladimir Ivanović, Geburtstag pišeš normalno. Jugoslovenski gastarbajteri u SR Nemačkoj i Austriji u 1965-1973, Institut za savremenu istoriju, Beograd, 2012, 69.

[4] Nenad Popovic, Vendégmunkások egy világ árnyékában, Jelenkor, L/12. (2007), 1262.

[5] Steven Mihajlović, Yugoslav Gastarbeiter: The Guest Who Stayed for Dinner Dinner, Northwestern Journal of International Law & Business 8/1 (1987), 188.

[6] Ivanović, I. m., 26–30.

[7] Mihajlović, I. m., 188.