Feketemosó: Záróra

Klimaxoló feleségek csikorgatták álmaikban a fogaikat, mikor a legtovább nyitva tartó kocsmáros is zárórát jelentett. – Juhász Tibor írja az … (tovább…)

Feketemosó: Egy hosszú perc

A Képtelen gondterhelten támaszkodott asztalára. Most, hogy az Asszisztens Úr elviharzott, már közel sem érezte magát annyira magabiztosnak. Az igazat … (tovább…)

Feketemosó: Ilyen ez a kandúrszerencse

Nyifu gyászosan konyuló bajuszán kövér gyöngyökben ült a macskamentás vérkoktél. Mindig csirkéset vett, mint általában a csóringer aktakukacok, Nyivor most … (tovább…)

Feketemosó: Utazás, megérkezés

Nyáréjszakai ciripelés, emberi fül számára kiismerhetetlen összhangzás, koncert, majd bagolycsönd, reggelig kitart. Az utcán véletlen közvilágítás, lassan dőlő oszlop fénylik, … (tovább…)

Feketemosó: Űrtartalom

Kollégáim, akikkel hajnalokba görbítjük / a péntekestéket, és a jókedvűen émelygő reggeleken / előszeretettel hívjuk egymást cimborámnak, / mostanra már … (tovább…)

Feketemosó: Ki a semmibe

A vonatot elnyelte a sebesség, mint egy hatalmas torok. Már alig hallatszott a sörösüvegek koccanása, miközben a tér keskeny sávokká … (tovább…)

Feketemosó: Nyivor és az új küldetés

Elég a mellébeszélésből. Legalább egymással legyünk őszinték. A kutyák tudnak valamit. – Szendi Nóra írja az Apokrif naplóját.

Feketemosó: Ahol a csend kezdődik

Szóval két napja érkeztem haza, és mint minden utazást követően, most is csaltam magam, hogy az élmény kiterjeszthető, és majd … (tovább…)

Feketemosó: A csöngetések előtt

Itt nincsenek titkok, bár szégyellnivaló sincsen sok, hiszen, a panelfalakon átszűrődő veszekedésekből tudja, a szomszédjai sem élnek jobban. Akár azt … (tovább…)

Feketemosó: Egy kis felfordulás

Valaki hatalmas mennyiségű újságpapírt szórt szét a járdán, és ebben nemcsak a szélnek volt szerepe. Az összekeveredett oldalakon méretes illusztrációk … (tovább…)