Feketemosó: Nyivor és az új küldetés

Elég a mellébeszélésből. Legalább egymással legyünk őszinték. A kutyák tudnak valamit. – Szendi Nóra írja az Apokrif naplóját.

Már megint azon kapta magát, hogy pofozgatja az aktákat, ahelyett, hogy rendszerezné őket. Az egyik lepottyant az írózsámolyról: Nyivor, mint aki álomból riad, kissé összerezzent, és megugrott. Gyakrabban kéne lejárni edzésre, vagy egyszerűen csak előbányászni a saját műegerét. Kifogások, kifogások. Naponta félóra zsákmánykergetés. Igazán nem halna bele. Úgy-ahogy összerendezgette a viharvert papírköteget, aztán csak bámult le rá. Ingere támadt folytatni a pofozgatást, a lapok egész jól csúsztak a padlón, mégsem gurultak messzire és túl gyorsan, mint az (elvileg az alkalmazottak fölös energiáinak levezetését szolgáló, gyakorlatilag) idegesítő gombolyagok, amelyeket soha nem vett igénybe (a cég dolgozóinak infantilizálása, gondolta megvetően).

Talppárnák összetéveszthetetlen nesze. Nyivor mancsába kapta az előtte heverő, kissé még zilált aktát, és fontoskodó ábrázattal folytatta szélei leütögetését. Főnöke, a vörös perzsa Mufronc busa feje bukkant fel a billenőajtóban, ami nem sok jót ígért.

– Kerülj beljebb, főnök! – bazsalygott rá nyájasan Nyivor. – Megkínálhatlak ebből az isteni cickánybonbonból? – bökött az írózsámoly mellett heverő, ajándékba kapott, egyébként pocsék édességre.

Mufronc türelmetlenül söpörte félre a dobozt.

– Hagyjuk már a jópofáskodást – vernyantotta idegesen. Bolyhos farka szeszélyes táncot járt, akár egy felingerelt kobra. – Inkább azt mondd meg, mi a véleményed a Prr Kft.-ről.

– Kiváló és megbízható partner, aki… – kezdte darálni szolgálatkészen Nyivor.

– Volt – vágott a szavába sötéten Mufronc.

– Volt? – bámult rá tettetett csodálkozással Nyivor, csak hogy időt nyerhessen. Megkordult a gyomra: nemrég reggelizett, de hirtelen olthatatlan vágya támadt egy duplazúzás galambburgerre.

– Ebben a cégben tényleg senki nem vált egymással egy büdös szót se? – prüszkölt Mufronc. A zsámoly mellett álló kaparófába vágta karmait (kezdődik az erőfitogtatás, gondolta Nyivor, de azért a biztonság kedvéért egy leheletnyit hátrébb húzódott, mit lehet tudni), és pár pillanatra lehunyta a szemét. – Fára mászom az egész tetves bagázstól – mormolta nagyokat szusszanva.

– Ha bármit tehetek a munka olajozottabb… – próbált mézesmázosan közbedorombolni Nyivor.

– Ó, dehogy, kedves kolléga, a világért se vedd magadra, te nyilván a legjobb tudásod szerint végzed a kötelességed – nyehhent gúnyosan Mufronc. – Amint persze a többiek is. Ezek után kész rejtély, hogy történhetett meg, hogy képtelenek voltunk időben leszállítani a pocoktermékeket a zsigermarketeknek. Nem először, és, felteszem, nem utoljára.

– Nos, a pocoktermékek – köhintett Nyivor. – Igazán nem akarom a beszállítók lassúságára kenni, de miután felolvadt a szállítmány, és újat…

– Felolvadt. – horkant fel Mufronc. – Felolvadt, miután szeretett exmunkatársunk, Cirkó megdézsmálta a készletet, majd teli hassal álomba zuhant a tárva-nyitva hagyott fagyasztóberendezés mellett.

– Apró malőr. Az utóbbi hetekben ki se látott a munkából…

– Most legalább lesz egy kis szabadideje a zabálásra – röhintett Mufronc. – Lassan ott tartunk, hogy nem a Kaczor & Co vagy a Tejbevaj a versenytársaink, hanem a Sirius. Ezt mivel magyarázod?

– A fogyasztók hülyeségével? – találgatott álkönnyed modorban Nyivor, de a biztonság kedvéért egy leheletnyit még hátrább tolatott.

– Elég a mellébeszélésből – intette le bosszúsan Mufronc. – Legalább egymással legyünk őszinték. A kutyák tudnak valamit.

– Tudnak – ráncolta az orrát viszolyogva Nyivor –, egymás seggébe bújni, meg szemétben hemperegni.

Legalábbis egy cinkos vigyorintásban reménykedett, ám ezúttal alaposan mellétrafált: Mufronc lesújtó pillantást vetett rá. Néhány hete egy céges buliban még patkányadrenalintól vérben forgó szemekkel, hahotázva fejtegette, hogy kutyapreparátumokra kellene cserélni a cég összes kaparófáját. Jó lesz vigyázni, tényleg komoly lehet a baj. Márhogy a főnök lelkében.

– A kutyák tudják, mi az az innováció – jelentette ki emelt hangon Mufronc. Nagy ég, prédikáció következik. – A Sirius évről évre olyan fejlesztésekkel áll elő, amelyekkel a mi fogyasztóinkat szipkázza el. Globális világban élünk, Nyivor, ma már senkit sem érdekel a kibagzott ürgecsipszünk, amikor olyan egzotikus különlegességeket kapni megfizethető áron, mint a szurikátakréker.

Nyivor kissé lesunyta a fülét, hallgatott. Mi tagadás, rühellte az ürgecsipszet, a könyökén jött ki, épp a napokban spájzolt be az esti filmnézésekhez több kiló szurikátakrékert, hogy a frissen piacra dobott paradicsommadár-smoothie-ról, amivel a ropogtatnivalót leöblítette, már szót se ejtsünk.

– És mindez miért? – folytatta kérlelhetetlenül Mufronc. – Talán eszesebbek nálunk? Dehogy. A falkaszellem, Nyivor. A kutyák képesek kooperálni. Egy légtérben dolgoznak, egymás lelkiismeretei. Náluk elképzelhetetlen, hogy úgy teljen el nap, hogy a dolgozók végigalusszák a munkaidőt.

Sanyarú egy élet lehet, állapította meg magában Nyivor.

– Régóta tudom, hogy volna mit tanulni tőlük. – Mufronc jelentőségteljes szünetet tartott. – És fogunk is. Elég volt a lazsálásból.

– Én ezt csak támogatni tudom – bólogatott álságos pofával Nyivor.

– Remek – biccentett nem sok meggyőződéssel Mufronc. Kezdte visszanyerni nyugalmát, önálló életre kelt farkát is pedánsan maga mellé kanyarintotta, ami sokkal nyugtalanítóbb volt kezdeti indulatkitörésénél. – Gondoltam, hogy rád számíthatok. – Fürkésző pillantást vetett beosztottjára. – Ezért is akarlak megbízni ezzel az új és roppant kényes feladattal. Természetesen fizetésemelés ellenében.

Nyivor nagy szemeket meresztett.

– Már fel is vettem a kapcsolatot a Siriussal, és nem zárkóznak el a közös fejlesztésektől. – Nyivor önkéntelenül tömött tátva maradt szájába egy cickánybonbont, amit rögtön meg is bánt. – Ilyenek a kutyák: túlságosan jóhiszeműek, amit ki kell használnunk. Na, persze ők is terjeszkedni akarnak. De nekünk rejtett céljaink vannak: belülről kell feltérképeznünk a cégük működését, hogy hasznosíthassuk a stratégiáikat. Ehhez azonban egy megbízható és tapasztalt kapcsolattartóra van szükség. Rád gondoltam, Nyivor.

– Igazán megtisztelő, de… – hebegte Nyivor. Nyelt egy párat: úgy érezte, a torkán akadt a bonbon, de nem mert undorodó pofát vágni. – Azt hiszem, túlértékeled a képességeimet. Így is…

– Érdekes – jegyezte meg hűvösen Mufronc, immár tökéletesen visszanyerve nyugalmát –, azt hittem, téged is aggasztanak a leépítések. De persze érthető, nyilván túl vagy terhelve. Vagy talán csak szeretnél több időt tölteni Nyifu barátoddal. Sajnálatos, hogy neki is távoznia kellett a cégből. Vagy erről sem hallottál? Mindegy, nem lényeges. Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmit. – Ráérősen feltápászkodott.

Dorombol, gondolta gyűlölködve Nyivor, most bezzeg dorombol a szarházi.

– Te figyelj, főnök – szólt Mufronc után kényszeredetten. Amaz már a billenőajtónál állt. Nem fordult egészen hátra, de Nyivor még így is jól látta a szája sarkában játszó elégedett vigyort. – Mit értesz egész pontosan kapcsolattartás alatt?