Klimaxoló feleségek csikorgatták álmaikban a fogaikat, mikor a legtovább nyitva tartó kocsmáros is zárórát jelentett. – Juhász Tibor írja az Apokrif naplóját.
Klimaxoló feleségek csikorgatták álmaikban a fogaikat, mikor a legtovább nyitva tartó kocsmáros is zárórát jelentett.
Éjfél felé járt, már csak elhízott családapák ittak. A hasukat növesztő kisférjek már régen hazamentek. A legbátrabb közülük a tavaly nősült Nagy Tamás volt. Egészen fél tízig kihúzta, bár igencsak ideges volt, tekintete percenként szánkázott végig a helyiségen. A kocsmárost rendkívül idegesítette ez a köpcös, megfeszült kisember, ezért nem állta megkérdezni, hogy mit forgatod itt a szemed, csak nem az asszonyt keresed? A csapos alighanem rátrafált, mert Nagy Tamás összerezzent, felpattant és fizetés nélkül kirohant az ajtón. Nyomában szakavatott mormogás támadt, hiszen a férfi cselekedete gyávának és gyalázatosnak egyaránt mondható volt, de azt, hogy elhamarkodott lett volna, senki sem gondolta magában. Mindannyian ismerték már azt az érzést, ami akkor fogja el az embert, ha a szokottnál egy kicsit később érkezik haza és az asszony szúrósan nézegetni kezdi, majd, miközben elé teszi a vacsorát, diszkréten körülszaglássza. Ilyenkor az ember akaratlanul is összehúzta magát, kényszeredetten nyelte a zsíros kenyeret, de közben a szélrózsa minden irányába figyelt, mert érezte, hogy felesége támadni fog. Persze ebből a feszültségből idővel semmi sem maradt, hiszen az évek során a családapák rájöttek, hogy a vöröshagymát egy-két rossz szó után is rá lehet vágni a kenyérre.
Azonban a férfiak meg sem hallották a csapost. Csak ültek, mintha az itt töltött órák alatt összenőttek volna a székeikkel. Könyökük kényelmes mélyedéseket mélázott a sörfoltos asztalokba, feketekörmű kézfejeikre támasztották agyukat. A csapos tisztában volt azzal, hogy erélyesebben kellene fellépnie, a fülükbe kiabálni, esetleg meglökdösni őket, de ahogy végignézett törzsvendégein, világossá vált számára, hogyha tenyerével finoman nyomatékot adna a szavainak, akkor e kivénhedt alakok feje leesne a nyakukról, és azokhoz a színes üveggolyókhoz hasonlóan gurulna szét a padlón, amiket már sehol sem lehetett kapni. Ordibáljon? Akkor bizonyára elérné a célját, hiszen mindenki így beszélt velük, ehhez szoktak, ebből értenek. Egyvalakinek lennie kell ezen a güriző világon, aki enyhet ad nekik, gondolta a kocsmáros. Majd leült a pult mögötti sámlira, és felelősségének teljes tudatában hozzálátott a tévéújság hátlapján található keresztrejtvény megfejtéséhez.
Apokrif Online 