Lapunk alapító szerkesztője, 2007 és 2015 között spiritus rectora, majd, 2021-ig, felelős szerkesztője, Fráter Zoltán kapta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Toldy Ferenc-díját. Bejegyzésünkben az október 7-i díjátadásról készült fotókkal, valamint Dr. Gintli Tibor, a MIT elnöke, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet intézetigazgatója, illetve a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezetője által elmondott laudáció közlésével köszöntjük a díjazottat.
Gintli Tibor laudációja Fráter Zoltán Toldy Ferenc-díjához:
Fráter Zoltán a klasszikus bölcsész szakpárok egyikén, magyar-történelem szakon szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1981-ben, majd ugyancsak az ELTE-n kezdte meg oktatói tevékenységét, amelyet egészen nyugdíjba vonulásig itt folytatott. 1999-től magam is a tanszék munkatársa lettem, így egészen közelről ismerhettem meg oktatói és kutató munkáját, habitusát. Rövidesen baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, amely mindmáig töretlenül fennáll, ezért kissé tanácstalan vagyok a laudáció hangnemét illetően. Ez a beszédhelyzet azt kívánja meg, hogy a díjazott tudományos tevékenységét értekező hangnemben méltassuk, sorra említve jelentős teljesítményeit. A műfaj tehát némiképp hivatalos-formális pozíció elfoglalását követeli meg, ugyanakkor a kettőnk közötti jóbaráti kapcsolat arra késztet, hogy ennél a hangnemnél személyesebb tónusban szólaljak meg. Furcsának, sőt némiképp hamisnak tartanám, ha a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökének pozícióját felöltve, olyan hangon beszélnék a díjazottról, amely túlságosan is formális a kettőnk kapcsolatához viszonyítva, hiszen már arra is ügyelnem kell, hogy nevét említve Fráter Zoltánt és ne Fráter Zolit mondjak, amely önkéntelenül a nyelvemre jön.
Megpróbálkozom tehát azzal a korántsem egyszerű feladattal, hogy a tudományos teljesítmény objektív méltatását és a személyesség igényét valamiképpen összhangba hozzam egymással. Fráter Zoltán kutatási területét elsősorban a Nyugat korszakának irodalma képezi. Tudományos publikációinak túlnyomó többsége ebből az időszakból meríti tárgyát. Első monográfiája, Osvát Ernő élete és halála a Nyugat legendás szerkesztőjének tevékenységéről szól. Következő kötetének témája egyik legkedvesebb szerzője, Karinthy Frigyes, akihez pályája egésze során rendre vissza-visszatért publikációiban. Fráter Zoltánt az irodalomtörténész szakma a Karinthy-életmű egyik legjobb ismerőjeként és elismert szakértőjeként tartja számon. Karinthy mellett egy másik szerző munkásságának is a legkiválóbb kutatói közé tartozik, Krúdy Gyuláról van szó, akit – személyes benyomásom szerint – talán a legjobban kedvel mindazon szerzők közül, akikről valaha is írt. Krúdy írásművészetének szeretete adta azt a közös pontot, amelynek révén egyre szorosabb baráti viszony alakult ki közöttünk. Zoli azon kevés egyetemi kollégáim közé tartozott, akik már mint kezdő tanársegédet is egyenrangú partnerként kezeltek. Önzetlenül segített kutatói pályám indulásakor. Ő vezetett be a Krúdy-kutatók kis közösségébe, neki köszönhetem első szerepléseimet, hogy ismeretlen kezdőként meghívást kaptam az első konferenciákra. Krúdy mellett egy másik közös kedvencünkről is született kismonográfia Fráter Zoltán tollából, a kánonból méltatlanul kihullott Tersánszky Józsi Jenőről. S ha már a monográfiái felsorolásánál tartunk, említsük meg az Áprily Lajos költészetét feldolgozó kötetét is.
A Magyar Irodalomtörténeti Társaság olyan szervezet, amely az irodalomtudomány képviselőinek, a magyartanároknak és az irodalom iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek a találkozó helye, amelynek már szervezeti felépítése is kifejezésre juttatja, hogy elkötelezett a tudomány eredményeinek szélesebb körben történő terjesztése iránt. Fráter Zoltán tevékenysége ebből a szempontból is példamutató. Jóllehet ma már a Magyar Tudományos Akadémia is egyre fontosabbnak tekinti, hogy a tudományos eredményeket a társadalom számára elérhetővé és érthetővé tegyük, a hazai irodalomtudomány az elmúlt évtizedekben ennek az igénynek nem igazán igyekezett megfelelni. Az elmúlt időszakban a hazai irodalomtudósok körében széles körben elterjedt az exkluzív beszédmód demonstratív preferálása, olyan értelmező közösségek kerültek vezető pozícióba, amelyek a tudományos teljesítmény minőségét elsősorban a terminológia elvontságán mérték. Ez a tendencia ma már, szerencsére, oldódni látszik, de az elmúlt-két három évtizedben a tudomány népszerűsítése azzal a következménnyel járt, hogy könnyen rásütötték az erre a szerepre vállalkozókra az amatőrizmus bélyegét. Fráter Zoltánt ez a jelenség nem tántorította el attól, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is igyekezzen hozzáférhetővé tenni tudományos eredményeit. Ennek jegyében írt szerzői életrajzot, de középiskolásoknak szóló, rendhagyó irodalomtörténetet is. Ennek a tevékenységnek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Már régen túlhaladtunk a kultúrtörténetnek azon a korszakán, amikor a közönség érdeklődésének középpontjában magától értetődő módon az irodalom állt. A könyv már nem a legfontosabb szórakoztató médium, ezért jelentős erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a fiatalabb generációkat megnyerjük az olvasás ügyének.
Fráter Zoltán több folyóirat szerkesztőjeként is fontos tevékenységet végzett. Kezdetben az Egyetemi Lapok A Toll című rovatát vezette, majd tagja lett a Magyar Műhely, később pedig az Irodalomismeret szerkesztőbizottságának. Szerkesztői tevékenységének egyik legfontosabb területe azonban az a spiritus rectori szerepkör volt, amelyet az Apokrif című folyóiratban töltött be, 2007-től egészen 2021-ig. Ebben a műhelyben több olyan bölcsészhallgató nevelődött, akik mára ismert szépíróvá váltak vagy éppen egyetemi kollégáink lettek. Fráter Zoltán egy másik fontos fórumnak is központi alakja: 2022-tól tölti be a 2019-ben indult Magyaróra című folyóirat főszerkesztői pozícióját, amely, önmeghatározása szerint, „A magyar nyelv és irodalom barátainak, tanárainak lapja”. Mint korábban említettem, az irodalomtudományos szakma az elmúlt két évtizedben magára hagyni látszott a magyartanár kollégákat, nem igazán törődött vele, hogy az új kutatási eredmények eljussanak ehhez az irodalmi örökség továbbadásában kulcsszerepet játszó szakmai közösséghez. Ezt a hiányt igyekszik pótolni ez a folyóirat, amelyben kiváló szakemberek magas színvonalú írásai olvashatók, közérthető nyelven. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a lapnak a jelentőségét az oktatásügy jelenlegi helyzetében, amikor a tanári szakma a kulturális kormányzattól nemhogy támogatást nem kap, hanem rendszeres politikai támadások célpontjává vált.
Végül még egy területre feltétlenül szükséges kitérni Fráter Zoltán tudományos érdemeinek hangsúlyozásakor. Minden tudományos minősítő eljárás során figyelmet fordít a megfelelő grémium a jelölt tudományszervező tevékenységére, amelyet a tudományos teljesítmény integráns részének tekint, többek között, az MTA Irodalom- és Kultúratudományi Bizottsága és a Magyar Akkreditációs Bizottság is. Ezen a téren Fráter Zoltán elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkáraként, Sipos Lajos elnökkel közösen, tulajdonképpen a megszűnéstől, a fölszámolástól mentették meg ezt a nagy múltra visszatekintő intézményt. Amikor 2007-ben átvették a Társaság irányítását, az előző vezetéstől tetemes pénzügyi hiányt és anarchikus viszonyokat örököltek. Kettejük ötéves munkájának közös eredménye, hogy a Társaság jelenleg is működik, kiadhatja folyóiratát, megjelentetheti könyvsorozatait és kioszthatja díjait. Utóbbiak közül az egyik legrangosabb elismerés, a Toldy-díj most hazatalál, amikor átnyújtom kollégámnak és barátomnak, Fráter Zoltánnak.
Gintli Tibor
Budapest, 2023. október 7.
(fotó: Magyar Irodalomtörténeti Társaság [R. G.])
A díjazottról: Fráter Zoltán 1956-ban született. Irodalomtörténész, író, a Magyaróra főszerkesztője, az Apokrif alapító szerkesztője.
1981-ben szerzett diplomát az ELTE BTK magyar–történelem szakán, ettől kezdve, 2021-es nyugdíjba vonulásáig, az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatója.
Figyelemmel kísérve a pályakezdő alkotókat, 1984–1985-ben az Egyetemi Lapok A Toll című rovatát szerkesztette, majd, 1990 és 1991 között, a Magyar Műhely szerkesztőbizottsági tagja, 1994 és 1996 között a Magyar Írószövetség kritikai szakosztályának titkára volt. 2008-tól az Apokrif irodalmi folyóirat egyik alapítója, 2015-től 2021-ig felelős szerkesztője, valamint a Fiatal Írók Szövetsége és az Apokrif közös könyvsorozatának társ-sorozatszerkesztője. 2022-től a Magyaróra főszerkesztője. 2007 és 2012 között a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára, 2012-től 2022-ig alelnöke.
Fő kutatási területe a Nyugat és az Újhold szerzőinek életműve. A huszadik század irodalmával foglalkozó esszéi és színpadi művei létrehozása mellett pályakezdő szerzőket felfedező, tehetségüket gondozó egyetemi oktatóként és szerkesztőként az élő, alakuló irodalomra is kiterjed figyelme.
A díjról: a Toldy Ferenc-díjat 1981-ben alapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaság az egyetemi, főiskolai oktatók, kutatók, muzeológusok, általános és középiskolai tanárok irodalomtörténeti munkásságának elismerése céljából. A díjjal oklevelet és emlékérmet kap a kitüntetett irodalmár.
Szeretettel gratulálunk az elismeréshez kedves kollégánknak, szerkesztőségünk örökös tagjának.
További kapcsolódó olvasmányok:
Az Apokrif Fráter Zoltánt hatvanadik születésnapja alkalmából köszöntő, 2016/2. lapszáma;
Fráter Zoltán műhelyesszéje (Beismerő vallomás) az Apokrif 50. lapszámából;
Fráter Zoltán írása (Fülemben Felső Tízezer) az Apokrif netnaplójában a Literán;
Fráter Zoltán legutóbbi tanulmánykötetének (Alvajáró emberek) ajánlója és a kötet egyik írása (“Harci zajtól szalad a múzsa”) az Apokrif Online-on;
“Számon tartani az összes tehetséget” – Juhász Tibor interjúja Fráter Zoltánnal, Osvát Ernőről, a Kortárs Online-on;
Fráter Zoltán Karinthy-parafrázisa (Találkozás egy fiatal zombival) az Apokrif 2016/4. lapszámának Nyugat+Zombik összeállításából;
Tamás Péter írása Fráter Zoltán A két egyetlen (2013) című felolvasószínházi darabjáról az Apokrif Online-on;
“Szíveket gyűjtöttem” – Blankó Miklós interjúja Fráter Zoltánnal az ELTE Online-on;
Ayhan Gökhan interjúja Fráter Zoltánnal, Szerelmes Budapest (2015) című kötetéről, a Kulter.hu-n.
Valamint:
Fráter Zoltán az Apokrif fennállásának tízéves jubileumára készült rövidfilmben:
Fráter Zoltán felolvasószínházi műve (Krúdy Gyula – A jó étvágy titkai) a PIM Árnyjátékok sorozatában (A38; 2020):
Fráter Zoltán a frissen elindult Apokrif folyóirat első közönségtalálkozójának (Merlin Színház, 2008) házigazdájanként:
Apokrif Online 