Feketemosó: Repozíció

Jobb lesz, ha / visszakerül, hidd el, majd később lesz jobb, csak hagyd, / ne dolgozzon a tested a másik teste ellen. – Veréb Árnika írja a Feketemosót.

Az első és a harmadik ujj lesznek azok,
akik az egész kart megtartják. Végül
csak a harmadik tart. Gyorsan nyúlik.
Fellógatnak, derékszögben. A tenyér és az alkar
egyenes, majd jön egy természetes fordulat, és
a váll és a felkar egyenes.
A felkarra akasztják a súlyt.
Ez egy jól táplált, átlagos fiatal esetében hat kiló.

A súlytól az összetorlódott csontok
széthúzódnak. A csukló még mindig amorf és
duzzadt, de a széthúzás jobb, mint a betörés.
Az érzéstelenítést nagy tűvel nyomják
befelé, jobb lesz, mindjárt jobb, gondolj
valami másra és hallgass. Üregek nélküli tömör test,
ez a csukló. Ami teljes, oda erőszak új anyagot nyomni,
többször, különböző oldalakról,
összetorlódik az ín, a hús, a vér, a nyirok.

Ha a súly már széthúzta, ami egymásnak feszült,
akkor jön a másik, maga is teljes test, nekifeszül,
minden erejével nyomja, tolja, erővel visszateszi, ami elmozdult,
oda, ahonnan elmozdult. Jobb lesz, ha
visszakerül, hidd el, majd később lesz jobb, csak hagyd,
ne dolgozzon a tested a másik teste ellen.

A csont nem visszakattan a helyére,
mint egy alkatrész, hanem visszafeszül,
akarata ellenére van ez is. Azért teremtetett,
hogy ugyanott legyen mindig, ahol van,
és bármerre is mozdul, jó irány vagy rossz irány,
ellenáll. Hiába a kiöntött forma,
ha minden lélegzetvételre összeütődik,
mint a szélcsengő, sosem felejtheti el, hogy valaha valami
természete ellen történt, mozdulatlanságában
rögzíti sajátjává az elmozdulást.