Évzáró körkérdés (2021): Taródi Luca válaszol

A 2021-es év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről.

Ez az év, számomra, olvasásélmények és drámai ráébredések tekintetében leginkább a folyóiratokról szólt. Ez részben köszönhető a szemle felkéréseknek, melyek „rákényszerítettek” a folyóiratok precíz végigolvasására, valamint a különböző könyvesboltokba és italozóhelyeken ízlésesen kihelyezett nyomtatott példányoknak is, az előzetes ismereteken és érdeklődésen kívül. Azt eddig is tudtam, hogy rengeteg munka van bennük, és nagyon átgondolt, modern arculattal rendelkező darabok forognak a piacon, de arra, hogy egészében olvasva, akár füzérként, a különböző szövegek narratívavezetése és finom összefüggősége ilyen diadalt ül a puszta tematika fölött, azzal nem teljesen voltam tisztában. Épp ezért, ebben a listában most főleg olyan írásokat fogok mondani, melyek folyóiratokban jelentek meg.

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2021 legjobb könyveinek?

Nagyon jó kérdés. Az egyik Nagy Márta Júlia Az elígért lány című kötete. Ezt azért szerettem, mert nagyon jó a stílusa, izgalmas képek és atmoszféra lengi be az egész kötetet; már az Ophélia is nagyon tetszett. Nekem a versvilágáról mindig egy kitekeredett gerinc-alakú alternatív univerzum jut eszembe, ahol minden kölcsönhatásban van egymással. A második Kellerwessel Klaus A 77 fejű herceg éneke című kötete, amelyben a végtelen irónia és humor fogott meg, és mint ilyen, elég szellemes is, egyszóval van benne potenciál, kész karnevál ez a kötet. A harmadik egy kicsit csalás, mert még nem olvastam, de el szeretném, ez pedig Nagy Hajnal Csilla Hét című regénye (úgy látszik, kedvelem a három nevű női írókat).

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2021-ben?

Wisława Szymborska verseiben a Prae legútóbbi, kortárs lengyel irodalommal foglalkozó számában mélyedtem el, az olvasást pedig további verseivel folytattam (a Jelenkor ’97-es száma például szép számmal tartalmaz tőle verseket Csordás Gábor fordításában). Kedvenc versem tőle eddig az Album című költemény, ami sajátos fekete humorával és iróniájával (mely egyébként Szymborska egész költészetére jellemző lehet) tavaszi záporként enyhíti a kapitalizmus pszichopátiás boldogságkultuszától szenvedő nyomorult lelkeket.

Hogy valamivel hűségesebb legyek a 2021-es évjárathoz, a másik mű, amit említeni szeretnék, Ingo Schulze Jóravaló gyilkosok című könyve. Nagyon érdekesen megírt könyv, mondhatni regénybe íródott regény. A Nádori Lídia által fordított könyv alaptörténete egy rendmániás, változásra képtelen antikvárius, aki könyvei között él, míg végül a külső változások, mint a berlini fal leomlása mégis rákényszerítik a változásra, mely után minden szempontból elszabadul a pokol.

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Kettőt szeretnék kiemelni, az egyik a Deczki Sarolta és Vásári Melinda szerkesztésében kiadott Reáliák. A magyar próza jelene című könyv, mely a kortárs irodalmi tendenciákkal és jelenségekkel foglalkozik. Nagyon örülök, hogy egyre több tanulmánykötet jelenik meg a kortárs irodalomról – amikor öt éve keresgéltem, a témában még alig találtam valamit (ami mondjuk lehet, hogy csak az én keresési módszereim fogyatékosságaira mutat rá), mindenesetre mindig izgalmas, amikor egy értekező írás ilyen közel mozog a tűzhöz, és olyan alakulásmechanizmusokkal foglalkozik, melyek mostanában kapnak szerepet, és pontosan nem tudni, hova vezetnek. A második Menyhért Anna Női irodalmi hagyomány című könyve, melyben öt, huszadik század eleji/közepi írónőt elemez különböző szempontok szerint. Nagyon fontos, hogy egyre több ilyen munka és könyv jelenjen meg, hiszen számos fontos írónő veszett a feledés homályába, ez a feledés sok esetben szándékos volt.

Volt olyan filozófiai munka, amely megragadta a figyelmed idén?

A Liget folyóiratnak nagyon gazdag az esszé szekciója, itt találtam rá Kiss Lajos András Kovács Gábor filozófus esszékötetéről írt esszéjére, amit rettentő érdekesnek találtam. A könyv, melyről az írás megszületett, a II. világháború kitörésének hosszútávú hatásait vizsgálja, melyhez természetesen hozzátartoznak az előzmények is. Ennek fényében összegez és vizsgál politika filozófiai, ökológiai problémákat, valamint az elit és a tömeg, a hatalom és az értelmiségi ember közötti összefüggéseket, melyeket alapvetően közép-európai viszonylatban vizsgál, de számos ponton kitér, és talál érdekes összefüggéseket a nyugat-európai és tengerentúli filozófiákkal, társadalmi változásokkal. A metszéspont talán a neoprotestáns kisegyházak vallási fundamentalizmusának és a kapitalista termelési modell általi munkakultúra szövetségének furcsa egyvelegében található, melynek eredményeképp „[a] telepesnek a magával hozott technológiai készségek és eszközök segítségével kell édenkertté változtatnia a vadont…” Ezeket a pontokat értelmezi és egészíti ki Kiss Lajos András, ráadásul ez az esszé szerintem egy jó kedvcsináló ahhoz, hogy magát az esszékötetet is elkezdjük olvasni.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2021-ben?

Irodalmi események szempontjából kicsit olyan vagyok, mint Gollam a Gyűrűk urából; figyelemmel követem őket, de nem megyek el rájuk, csak ha hívnak. Viszont, amiken valahogy mégis ott voltam, azok közül a nyári könyvhét volt nagyon jó élmény. Kiszabadulhattunk a négy fal közül a Vörösmarty tér könyv-dzsungelébe és láthattuk, milyen sok ember érdeklődik az irodalom és a kultúra iránt.

Jó volt még a Prae kortárs lengyel bemutatója, A SZIFONline Pilinszky 100 eseménye, valamint az Apokrif szerzőinek karantén utáni első felolvasása a Nyitott Műhelyben, ami ráébresztett, hogy a kisfröccs fogalma arányosan nőhet a pohár méretével.  

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Az Új Forrás áprilisi száma Hamvas Béláról szólt, ezt nagyon szerettem, mert nagyon részletesen mutatja be Hamvas személyiségének, gondolkodásának és írói munkásságának összetettségét. Ezen kívül az őszi Tiszatáj kortárs olasz számát is nagyon ajánlom olvasásra, nagy szerepet kap a műfordítás problematikája, és rengeteg további tanulmány járja körbe az olasz irodalom nagyjait, Dantétől kezdve, Petrarchán át Alfieriig, sőt azután is, hiszen egy nagyon gazdag kortárs olasz versválogatást olvashatunk, amely részletes és érzékletes metszetet ad a kortárs olasz irodalomról – amit egyébként én személy szerint eddig nem nagyon ismertem.

Mely 2022-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Borbély Szilárd Bukolikatájban című kötetére nagyon kíváncsi vagyok, eleve egy könyv posztumusz volta érdekes kérdéseket vet fel – főleg, ha a szerző életében még befejezetlen maradt a mű. Ismerve Borbély életét, és főleg, életének lezárását, különös feszültség kerülhet a szövegek olvasása mögé, melyet egyrészt talán a szerző életének és halálának tragikuma ad, másrészt pedig az irodalom és a nyelv hallhatatlan volta. (A szintén posztumusz kiadott Kafka fia című mű töredékessége és befejezetlensége például talán még jobban érzékelteti ezt a feszültséget, valamint azt, hogy a könyv végső formáját a szerző már nem láthatja és bírálhatja felül.) Ez utóbbi tény egy lírakötetnél is nagyon izgalmas lehet, főleg összevetve a korábbi köteteivel, úgyhogy epekedve várom a februári megjelenést!