Ott születünk az egymással szembe fordított tükrök között megsokszorozott félelem bölcsőjében. Törékenyen, mint az üveg. – Fodor Balázs írja a Feketemosót.
Az Üllői út – Tömő utca – Korányi Sándor utca háromszögben annyi a halál, hogy felmerül a kérdés, volt-e valaha is bármi, ami élt. Noha e halállal körbe ölelt háromszögben, ebben a sosem látogatott füvészkertben a botanikusok őrizgetik még az élet egzotikumát, különösen nagy figyelmet fordítva a biodiverzitás minél szélesebb spektrumára.
Hányszor körbekerültük az elmúlt fél évben is, bizalmatlanul figyelve a halál oldaláról a szénmegkötő képesség fogyatkozását. Zsigeri gyűlölettel, ahogy csak egy szénvegyület képes gyűlölni.
A fosszilizálódás folyamatában a pillanatnyi öntudat arroganciája rögtön lelket hazudik. Akár toporzékolva hisztiző gyerek, érvként használja manipulációja legfőbb eszközét, az agressziót, amit az egzisztenciális félelemből fakadó harag ébreszt benne. Ott születünk az egymással szembe fordított tükrök között megsokszorozott félelem bölcsőjében. Törékenyen, mint az üveg.
Minden mozdulattal saját épségünket veszélyeztetve. Mit sem törődve a kockázattal csapkodunk és követelőzünk, miközben pórusainkon keresztül próbáljuk kipréselni magunkból a félelmet az izzadságcseppekkel, a takonnyal és könnyel együtt. Míg valaki más nem pillant vissza ránk a tükörből, rácsodálkozva az elesettség bájára, mintha csupa jóindulat kapaszkodna egymásba az atomokban, elemi részecskék helyett.
De újra és újra meg kell születnünk, amíg bőrünk megtelik kosszal, elszürkül és megkeményedik, ahogy pórusaink eltömődnek, hajunkból elszivárog a pigment, szemünk megfakul, hogy könnyebben szokjuk meg a harag látványát az összetört tükrökben.
Fodor Balázs 1981-ben született Budapesten. Első kötete Kozmológiai állandó címmel jelent meg 2019-ben a FISZ gondozásában.
Apokrif Online 