Bali Péter: Cigiszünet (online megjelenés)

Valahol a félálom és az ébrenlét között sodródott, miközben az oktató szavai messzire vitték gondolatait. Előtte a padon néhány összefüggéstelen, töredékes mondattal félig telefirkált A/4-es lap, illetve egy bontott Monster állt. Mostanáig megivott négy kávét, pedig még csak a második előadása kezdődött. Az első óráját egy az egyben átaludta. A körülötte levő bágyadt, álmos tekintetek észre se vették a lopott alvást, a professzor pedig teljesen belemerült a saját mondandójába. Egész éjjel fent volt. A szobatársaival Heroes 3-at játszott a „No Necropolis” szabályai szerint, és sörözött. Neki az RNG-istenek az Infernot adták, és vele együtt a megalázó vereséget is. Szétrepedt a feje, iszonyatosan kellett székelnie, de csak némi gáz hagyta el a beleit, mely alig enyhítette a hajnali kebabtól beleiben terjengő irtóztató nyomást. A Bikini-atollt letaroló atombombához hasonló pusztulást érzett a gyomrában. A katolikus iskolából magával hozott összes bűnbánat se enyhített a helyzetén. A nadrágján nem mert tovább lazítani, mert félt, hogy le fog esni róla.

Valamiért ez az emlék körözött a fejében, miközben teljesen automatikusan baszogatta, munkát mímelve, az Excel-táblát. Az előtte végtelenül sorjázó számokból valahogy értelmes diagramokat kellett volna pivotolnia a másik monitoron megnyitott ppt-be. Rettegte a délutáni Monthly performance meetinget. Mindig utolsó pillanatra hagyta a diákat. A mellette ülő kollegájára nézett, aki lázasan dolgozott.

– Te, Sanyi… – kérdezte volna, de a másik morózusan félbeszakította.

– Igen?

– Cigi?

– Sure.

Az épület mögötti parkolóba érve, ahogy becsukódott mögötte az ajtó, realizálta, hogy bent hagyta a kártyáját, a lezáratlan géppel együtt. Az IT meg fogja ölni. Illetve tuti, hogy most már az összes parancsikonja a Lomtárba van, az új háttérképe a Desktop korábbi állapotáról screenshotolva, és a beviteli nyelv is minimum a dél-üzbég nyelvjárás. Mélyet szívott a cigijéből.

– Sanyi, van nálad kártya?

– Persze! – és jelentőségteljesen beleszívott a vape-jébe – Neked van már valami a meetingre?

– Csak bullshit. Látom a számokat, és értem, amit mondanak, de hogy ebből hogyan fog összeállni bármi, ami makes sense, és még annak a geci Májernek is tetszik, nem tudom. Megint üvöltözni fog, hogy szarabbul teljesítünk Q3-ban, mint Q1-ben, miközben, ha képes lenne emlékezni, tudná, hogy mindig ez a tendencia, és ezen semmit nem tud változtatni. De legalább egy rakat lényegtelen dologban jobban mutatunk tavalyhoz képest.

– Emeld ki a lényegtelen dolgokat valahogy – vonta meg a vállát a másik –, gondolom, neki is tovább kell adnia az UK felé, hogy nem kéne minket bezárni, pedig ez csak egy middle management napközi. Tudod, dinamikusan fejlődő vállalat.

– Itt pedig se dinamika, se fejlődés, sőt, gyakran vállalat sincs. De legalább YouTube van.

– Pedig anno le volt korlátozva, csak már annyi kör sörre meg volt hívva a Gyuri, hogy végül feloldotta. Csak nálunk finance-on van meg Májernél, de nála természetesen Facebook is.

– Honnan tudod?

– A Gyuri mesélte egyik bebaszáskor. Ja, és folyton a középiskolás lánya barátnőinek képeit nézegeti.

– Bazmeg!

– Ja – szörcsögött a vape. – Legközelebb te is gyere!

– Áhh – mondta, és a gyűrűjére mutatott. – Otthon megnyúznak.

– Növessz már tököt. Volt neked valaha egyáltalán?

– Persze, még egyetem alatt, I guess.

– És akkor mit csináltál? – hangzott a kérdés a párafelhő mögül.

– A szokásos. Medieval 2, Heroes 3, Red Alert 2, UFO, néha CS, CoD. Meg rengeteg sör.

– Jézus – forgatta a szemét –, és az neked jó volt?

– Persze. Visszamegyünk? Geci hideg van.

– Ja.

Sanyi ötletét ellopva sikerült olyan prezentációt összeraknia, amiből úgy nézett ki, mintha sokkal jobban állna a cég, mint ahogy. A teljesen lényegtelen datát összerakta piechartokba, és mindenki boldog volt. A némi corporate bullshittel, meg jelentéstelenné vált buzzworddel megtöltött prezi hatalmas sikert aratott. Még Májert is lenyűgözte. Csak a kollégája röhögött a markába. A hátralévő három óra semmittevéssel, zenehallgatással és random videókkal telt. Néha írt egy-egy e-mailt, csak azért, hogy elodázzon meetingeket. Mikor végül fél ötkor felállt, hogy akkor neki elég mára, Sanyi ránézett és megszólalt:

– Na, akkor biztos nem jössz inni? Ötkor találkoznánk a…

– Nem, tuti nem. Még virágot is kell vennem.

– Azt minek?

– Bocsánatkérésként. Tegnap összevesztünk.

– Te mekkora egy papucs vagy! – és hogy élces megjegyzését nyomatékosítsa, hangosan skandálni kezdte – PAAA-PUCS! PAAA-PUCS! PAAA-PUCS! PAAA-PUCS!

– Tudom – vonta meg a vállát, és elköszönt.

A villamoson maga elé bámult, és megint azokra a régi egyetemi bulikra gondolt. Hirtelen ötlettől vezérelve leszállt a teszkónál, és vett két zsugor sört, meg három csomag instant rament.

Szia drágám, hazaértem! – jelentette ki, ahogy betoppant, majd a cipőjét le se véve, odalépett élete szerelméhez, és bekapcsolta. Élvezettel figyelte, ahogy a 4K monitor életre kelt. Gyönyörrel töltötte el, ahogy az SSD hang nélkül duruzsolt. Úgy érintette meg a Razer RBG mechanikus billentyűzetét, mintha női mellet tapogatna. A keze kéjjel simult az egérre, és kétszer a Crusader Kings 2 parancsikonjára kattintott. A karikagyűrűt lehúzta az ujjáról, és hanyag mozdulattal a hamutartó mellé rakta. Kibontotta az első sörét. Boldog volt.

Bali Péter 1992-ben született Békéscsabán, az SZTE BTK-n hallgatott történelmet és magyart. Jelenleg egy dél-csehországi faluban él és dolgozik. Publikációi jelentek meg a Hídban, az Új Forrásban, valamint elnyerte a 2020-as PesText fesztiválon az előzsűri különdíját. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s