valaki a táncoló kaszás mellett ül / és szürkülő bordái között rejtegeti a Rimbaud-összest / mögötte a szív és a tüdő walesi kisfalu / egy dombnak csúfolt hegy lábánál – Szabó Dárió írja a Feketemosót.
a nyár elmúlik majd
törtfény törtfehér lapon át sütöget
az emlékezés magánya félelmetes
cápauszony a hullámok között
bodzavirágszínű arc roskadozó csontozat
a mentősök átnyúlnak a mellkasomon
kaptárt találnak
a méhek cikázása összehajtogatja az éjszakát
csákót húz képzelt fejére a táj
elveszett lesz önmagához közel
belvárosi tér kóborkutya
a lihegés a gazda küszöbén forgolódik
mint mindentlátó szemgolyó
az óceáni mélység gyomrában
próbaterem
csoszogás
a fény ellensége lebeg a sarokban
vizes és harap még ha nem is éhes
a tükrök hajszálrepedésesre feszítették már testüket
valaki a táncoló kaszás mellett ül
és szürkülő bordái között rejtegeti a Rimbaud-összest
mögötte a szív és a tüdő walesi kisfalu
egy dombnak csúfolt hegy lábánál
az utcák bemásznak az ablakon
lapoznak bodzaágujjaikkal
míg szét nem morzsolódnak
a mozdulat örömétől