Szabó Dárió: Koalatett versciklus (online megjelenés)

Koalatett

A koalák teste
nem öregszik,
mikor a fákra simulnak.
A törzs veszi át
ráncaikat.

Álmukban egymás távolságát
kutatják,
kérik,
képzelik, hogy
bundájuk ködébe zárhassák
a vadon morajlásait.

Mikor felébrednek, lemondanak
az ágakról, az erdő és az élet
természetes iránytűiről, hogy
a felejtés eltévelyedjen,
menjen is,
maradjon is,

szoruljon évgyűrűkbe,
hulljon le a lombkoronával.

Eukaliptusz

az álom könnyű
a táj tudatában
a lélek nehezedik
összenyomja
az erdő a testet
a víz
kiszorul elönti
a koalák
alvóhelyét 

Lombhullás

Földet érnek-e
a levelek,
akarnak-e
földet érni?

A koalák
döntik el,

hogy utópia vagy disztópia?

Álmuk határozza meg
az ébredést.

(Címlapkép forrása: Joseph Henry Maiden: A critical revision of the genus Eucalyptus. Sidney, W. A. Gullick, 1903.)