„Az ágyán ülve behunyta a szemét és újra a köröket rótta a söröző és a buszvégállomás között. Vidáman köszöntek neki az emberek, a nap a szemébe sütött, elvakította őt egy pillanatra.”
Kategória: csak a hálózati kiadásban
Feketemosó: A sziget
A második mondatnál szikrázó tekintet kussoltatta el Bubut, meg úgy az egész csoportot, hogy itt aztán ilyen szemtelenség nem lesz, … (tovább…)
Feketemosó: Hé, fiú!
Induljon el egy szereplő, mondjuk Jenő, Leopold vagy Abdul (felőlem akár: Gábris) az utcán, legyen mondjuk az év egy mindig … (tovább…)
Apaszag (színházkritika)
Kritka Székely Rozália Kálvária Lakópark című darabjának előadásáról a Trafóban (2018).
Az elefánt, az ördög és a nagykabát (könyvkritika)
Különleges kísérletbe fogott Vörös István a Thomas Mann kabátjával: a regény egyik síkján ugyanis a Goethe-Thomas Mann kapcsolatot játssza újra. … (tovább…)
Feketemosó: Nevezetes utcák
Nem elég, hogy Makón egy jelenleg felújítás alatt álló kollégium bejáratánál olvasható ez a szép, egyszerű magyar név, amelynek hangzása … (tovább…)
Feketemosó: Violet, avagy az első fa
Nem engedhetem fel a gépre és az országból sem engedhetem ki önt, uram. Amíg nem tisztázza, honnan jött – Szalay Álmos … (tovább…)
Mándy Iván két levele
Csevegés és ars poetica: Az Apokrif Online-on közölt két Mándy-levél elé Írók magánlevelezését alapvetően három célból szokás olvasni. Van, aki … (tovább…)
Feketemosó: Lehet, hogy nem akarok gyereket
Nem érkezik közvetlen környezetemből sem explicit nyomás. Nincs klasszikus sóhajtozás vasárnapi ebéd közben, mikor lesz majd dédunoka vagy unoka, nem … (tovább…)
Rejtő Jenő orrvérzésig (beszámoló)
„Uram a késemért jöttem!“ – kezd bele abszurd párbeszédébe Fülig Jimmy, Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című művében. A … (tovább…)
