Ha harc, hát legyen klímaharc!

Tárlat: ACLIM! Klímaképzeleti ügynökség, A.P.A. Galéria, Budapest [OFF-Biennále 3]

Akit érdekel a mindenkori kortárs képzőművészet, annak újabb és újabb neveket kell kibetűznie és meg kell barátkoznia azzal a helyzettel, hogy a világ más területeiről ismert fogalmakat előbb-utóbb magába olvasztja a művészeti zsargon. Fokozottan igaz ez arra, aki a budapesti kortársakkal próbálja tartani a lépést az utóbbi években. A 2015-ben indult OFF-Biennále ma már a hazai művészeti szcénában olyan alapvető fogalommá vált, mint a Műcsarnok vagy a Derkovits-ösztöndíj. Az ezekben a hetekben zajló harmadik biennále egyik legizgalmasabb eseménye az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség bemutatkozása, amelynek hátterében a mindössze négy éve, 2017-ben létrejött xtro realm művészcsoport áll. Az xtro realm alapítója három fiatal alkotó: Horváth Gideon, Süveges Rita és Zilahi Anna. Csoportjuk küldetése, hogy a művészet eszközeivel megfoghatóbbá tegyék az ökológiai válság egyre növekvő fenyegetését. Hogy céljukat elérjék, olyan beszélgetéseket, olvasóköröket, kirándulásokat, kiállításokat szerveznek, amelyeknek érzékenyítő és közösségépítő erejük van. Legújabb projektjük a szellemiségüket képviselő ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség.

Az ACLIM! a képzelőerő és a képzőművészet felszabadítását tűzte ki célul. Egy olyan programot, amelyben a szervezet tagjai szembe mernek fordulni az emberiséget sújtó klímaválsággal. A szervezet ügynökei a kulturális élet, illetve a társadalom- és természettudományok legkülönbözőbb, egymástól gyakran távol eső területeiről csatlakoztak minden bizonnyal azért, mert hisznek benne, hogy ebben a sokszínű közösségben tudásuk összeadódik és új értelmet nyer. E hálózatos szerveződésen keresztül az ACLIM! egy egyszerre ősi és új tudáseszményt képvisel, amelyben a tudományosság mellett az érzelmi intelligencia, a művészi képzelet és az intuíció is jól megfér egymással. Az ügynökök elméleti munkái ugyanakkor hozzásegítenek, hogy a globális fenyegetéseket még jobban megértsük.

A debütáló kiállításon kutatásalapú műveket és kutatókkal készült interjúkat láthatunk. Dúll Andrea környezetpszichológus, Köves Alexandra ökológiai közgazdász, Szathmáry Eörs evolúcióbiológus és Jordán Ferenc ökológiai hálózatkutató gondolatai kísérik a kiállított alkotásokat Az ügynökök művészeti projektjei különböző tudományágakat fognak össze a lokális klímaképzelet beindítása érdekében. Indoklásuk szerint a fantáziára pedig nagy szükség van, hiszen szó szerint csak így tudjuk elképzelni, hogyan lehetne életünk másmilyen és mindenekelőtt fentarthatóbb. Mivel a kiállított munkák, tárgyak mélyen ágyazódnak a művészek és ügynöktársaik koncepciójába, ezért hiányoznak azok a kísérőtanulmányok, amelyeket az ACLIM! honlapján ugyan elolvashatunk, a tárlaton azonban nem vehetünk a kezünkbe print példányokat.

Kaszás Tamás Ásványi rostokon (egy telek herbáriuma) című projektje olyan palatáblaképekből áll, amelyeket egy 360 darabos sorozatból válogatott ki. A palákra, amelyek a környéken megtalálható növények lenyomatait viselik magukon, még 2018-ban bukkantak rá egy szentendrei-szigeti nyaraló pincéjében. A bontás során sérült állapotban előkerült 40 × 40 cm-es darabok a korábban ugyanitt álló hétvégi ház tetőhéjazatát alkották. A vizsgálatok során kiderült, hogy a palatáblák a 60-as, 70-es években gyártott, azbesztet tartalmazó cementlapok, amelyek elporladva és a levegőbe jutva súlyos megbetegedéseket okozhatnak. A most kiállított, bekeretezett példányok valószínűleg ezért is vannak elzárva biztonsági üveggel a látogatók elől, az installálási mód ugyanakkor imitálja a botanikai gyűjtemények üvegtárlóit. Az illegális hulladékból így jött létre egy ismeretlen naiv művész vagy hobbibotanikus bizarr tárlata.

Horváth Gideon és Kiss Kata Dóra közösen jegyzi a Szájával szólnak a szellemekelnevezésű projektet. A két alkotó évek óta foglalkozik feminista szempontú ökokritikával, újmaterialista és queer elméletekkel. Ezúttal a magyar néphagyomány természetfeletti erőkkel kapcsolatot létesíteni tudó személye, a táltos került a figyelmük középpontjába. Az üveglapra helyezett, Horváthra jellemző módon sárga méhviaszból megformázott installációrészletek a transzcendens tapasztalatokat előidéző, ezáltal gyógyító, traumák alól felszabadító táltos mágikus attribútumait jelenítik meg. Az alkotókat személyes tapasztalataik (közösség felbomlása, egyén elszigetelődése, identitásválság) indították a traumákkal szembeni aktív magatartásformák vizsgálatára. Kutatásukat Horváth Gideon Dúll Andrea környezetpszichológussal folytatott beszélgetése és Kiss tanulmánya egészítik ki.

Süveges Rita az elmúlt években grandiózus méretű diptichonokat készített, amelyek a fosszilis kapitalizmus természetre gyakorolt hatását ábrázolják. Ökokritikai megközelítésű munkájának fő célja, hogy a természettel szemben kialakított emberi viszonyt a táj kulturális konstrukciójának felfejtésével vizsgálja. Genezis – a petrokultúra locsolókannája című installációjának kerámiakannái leginkább a motorolajflakonok áramvonalas formáira hasonlítanak, de minél tovább néztem a tárgyakat, annál bizonytalanabb lettem az azonosításukkal kapcsolatban. A műanyag rekeszeken álló kannákon (pontosabban: kannákra emlékeztető tárgyakon) a mezőgazdasági termelésre utaló rajzokat látunk, amelyekkel Süveges korunk mezőgazdaságának és iparának technológiai megszállottságára és úgy környezeti, mint társadalmi szempontból fenntarthatatlan gyakorlataira reflektál.

A harmadik, lesötétített teremben kapott helyet az ACLIM! legérdekesebb projektje keretében készített performanszvideó. Zilahi Anna költő a Varsányi SzIrénekkel és vezetőjükkel, Szári Laurával karöltve alkotta meg a Missa Echologicát, egy olyan antifonális (egymásnak felelgetős) kórusművet, amely – többek között – a tihanyi visszhang történetét dolgozza fel. A kilenc versszakból álló „ó-antifóna” szövege azonban legalább annyira szól a nőiségről és a tihanyi ökoszisztémáról. A 19. században költött legenda szerint a Balaton ura a Tihanynál pásztorkodó királylányt azért változtatta visszhanggá, mert nem volt hajlandó viszonozni fia szerelmét. A Missa Echologica narratívája szerint a mondabeli királylány büntetése és a félsziget természetes környezetének agresszív pusztítása ugyanannak a patriarchális elnyomásnak a következménye. A mindezek elleni tiltakozás csendül fel a Szári Laura által komponált kórusműben, amelyben a gregorián dallamvilág mosódik lassan bele a hasonlóan időtlennek csengő, kortárs zenébe. A darabot a Varsányi SzIrének a tihanyi legendára és növényvilágra utaló jelmezekben, illetve a kapcsolódó szimbolikájú koreográfia kíséretében adják elő. A Missa Echologicát mégsem akkor jellemezzük a legérzékletesebben, ha összművészeti alkotásnak nevezzük, hanem akkor, ha ökofeminista imádságként azonosítjuk, amely egyszerre szól az emberi kizsákmányolásnak alárendelt, háttérbe szorított természet és az identitásától megfosztott Ekhó felszabadulásáért.

Takáts Fábián

Az ACLIM! projektjei megtekinthetőek a Horánszky utcai A.P.A. Galériában június 19-ig.

(Címlapkép: Állókép a Missa Echologica című videóperformanszból, 2021. Fotó: Ofner Gergő / OFF Biennále Budapest.)