A vidék kijelölte a határait.
Nem törődik a város
öncélú falaival.
*
Átlépni a testek nebuláiból
a lapraszerelt bűntudattal
berendezett szorongásokba.
Ülni sötét szobákban,
kapcsolgatni az olvasólámpát,
ami kettémetszi a teret
és megkétszerezi a sötétséget.
Várni, hogy elmúljon az idővel
együtt, vagy otthonosabb legyen
a sehová sem tartó részecskék
családokba kényelmesedése.
Megtanítani a kölcsönhatást
élni, ahogy a tömbházak,
az örökkévalóság
meggyőződésével.
*
Nézd ezt a vidéket!
Volt itt egy város
valamikor,
amit egy városra
építettek.
Nézd ezt a medret.
Mintha hiba lenne,
hogy valamikor
a várost kettészelte
egy folyó benne.
Nézd ezt a tájat!
A vakondok féreg-
lyukat ásnak
az egymásra rakódott
városok között,
és ezeken a fákon
fénysebesség ízű
gyümölcsöt
eszik minden lárva.
*
Noha még a városból sem
szívesen mozdulsz ki,
nem igazán vagy jelen sem.
Inkább csak a nehézkedés,
ami nap mint nap formát biztosít,
akár az üledéknek.
De egyszersmind távozol is,
mint a víz belőle.
Elszivárogsz
apránként egy nagyobb
víztömeg felé.
Felszívódsz a tájban,
fejeden fóliasapkával,
a fénysebesség ízével
a szádban.
*
Amott a repce sárgája éget.
Amott zúg az őszi búza zöldje.
Amott a zsíros fekete földet
fosztogatják varjak, rókák, őzek.
Amott a szőlők hadoszlopait
támadó gerilla seregélyek.
Amott meg a kerítéspóznákon
őrködve az ölyvek egerésznek.
Amott a szénabála hengerek,
és kiszabott kukoricatábla
tájba rajzolt geometriája.
Amott a hagyásfák, gyümölcsösök
és amikből koporsót ácsolnak,
hogy ételt adó földbe kárhozhass.
*
Nézd,
hogy sarjad egy köztársaság.
Mennyei.
Bármennyire is
nem úgy tűnik.
Öröktől fogva
evolválódik.
Minden sejtjében ébredés.
A kétéltűek gén-
manipulációról beszélnek.
Persze a halak is szót emelnek.
Pártokba szerveződnek
a gólyák, a darvak, a gémek,
az általános erőszak mellett.
Ez egy sarjadó köztársaság,
a vitának itt helye,
az ostobaságnak
evolúciós jelentősége van.
És következményei.
*
Belőled fejlődik
a búza reggel.
Ujjaid közül délután
magok peregnek.
Esténként belőled nő
a szappanfavirágú
vadgesztenye.
Dereka körül hajlik a tér.
Törzsében,
mint tóba dobott kő,
gyűrűket kelt az elmúlt idő,
és hosszában megreped,
mikor
bántalmazássá
szervesülnek az elemek.
*
Nézni, hogy úszik el
egy zacskó vízben evickélő hal
a folyóba dobva.
Így lehet lekésni a történelmet.
A hely és a sebesség relációjában
nem látszik ki dobta.
Lába nyomában lomha hullámok.
*
Amott
a féreglyukak
mikroszkópjaiban
a nemlétezők számbavételét
végzi egy isten.
Fodor Balázs 1981-ben született Budapesten. Első kötete Kozmológiai állandó címmel jelent meg 2019-ben a FISZ gondozásában.
