Feketemosó: Szeretni németül

Feketemosó logó

A gimnázium folyosóján vagyok, megint. Óra közben, kamu indokkal járkálok fel-alá. Egy osztálytársam fél, hogy terhes – próbálok én is félni a semmitől. Hanyatt fekve várom a kicsöngetést egy padon. – G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.

Németül szinte bármeddig,
Csehül néhány százig.
Számolok.
Bármit.

A pamut leggings az új miniszoknyám, kisfeketém, sínadrágom, fürdőruhám. Ez az új nejlonharisnyám. Párban vettem, kétszer kettőt, próba híján az egyik csomag kicsi lett.

Legmenőbb ruhadarabom egy piros, mintás leggings volt. Hozzá piros pulcsi, pamut. Németországban kaptam a szüleimtől, rögtön belebújtam, és abban jártam a német városokat.

(Valami illat, ami néha visszatér, főleg reggel, félálomban. Ajtócsapódások. Egy ismerős háza, ahol valaki megölte magát. Kék házfalak, német mondókák. A némettanárnő hosszú copfja.)

A gimnázium folyosóján vagyok, megint. Óra közben, kamu indokkal járkálok fel-alá. Egy osztálytársam fél, hogy terhes – próbálok én is félni a semmitől. Hanyatt fekve várom a kicsöngetést egy padon.

(Azóta is, álmomban. Fertőtlenítőszagú léptek elől menekülök, ismerem a járást, nem félek. Magabiztos vagyok és nagyon szomorú.)

Haszontalan nyelvtudásom nyelvvizsgára cserélném. Autó cserélt már gazdát az én németemmel. Nehezen hittem el, idáig jutni idióta memoriterekkel és a világ legunalmasabb tankönyvével.

(Dühös vagyok és fáradt.)

Nem túl magas színvonalú német dalokból tanultam a legtöbbet.

(Amikor minden dolog rám szakad, ki se látok alóluk, akkor tudok a legjobban unatkozni.)

Kedves Tanár úr / Atya, a leghatározottabban állítom, hogy engem ez a nyelv a legkevésbé sem érdekel, hasznom belőle nem származik, időmet csak vesztegetem. Én sem leszek fiatalabb. – Akkori hülyeségemet mostaniakkal elcserélném.

(Megbánni már nehezen tudok, és a német nyelv is újra tetszik.)

A müncheni nyaraláson készült fotón óriási mosolyom van, nagy barna szandálban állok, csámpásan.

Húsz évvel később egy kamionsor végén dekkolunk az autópályán, én már nagyon haza akarok érni.

Egyszer abbamarad a számolgatás.
Kimondom, ami egyértelmű,
Nem gondolok arra, ami untat.
Nem lesz több ki-fo-gás.

Fotó: Győri-Drahos Martin

G. Szabó Sarolta (1992, Budapest) szerkesztő, kulturális újságíró, az ELTE mesterszakos hallgatója. Falfirka nevű irodalmi programsorozatával az olvasást népszerűsíti.

1 Comment

  1. “Neunundneunzig Luftballons,
    Auf ihrem Weg zum Horizont…”
    és Setz dich auch!
    Köszönjük a németoktatási morzsákat…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s