Feketemosó: Egészséges hipochondria 1.

Feketemosó logó

A nyitott számat akkor csukom be, amikor újra látok. Megdicsérnek, hogy milyen
ügyesen viselkedtem. Ezek szerint most nem voltam rossz
– Nagy Hilda írja a Feketemosót.

Azt mondják, hogy van a torkomban egy mandula és egy polip. Ki kell venni onnan őket, mert rosszat tesznek nekem. Nem értem, hogy kerültek oda, mert egyiket sem ettem. Lehet, hogy rosszul tudja a doktor bácsi, én banánt szoktam enni, kérdezze csak meg. De nem kérdezi, engem nem kérdeznek sosem, pedig rólam van szó, bennem van valami, ami rossz. Bennem van a rossz. Én vagyok a rossz. Néha rossz vagyok. Múltkor leejtettem egy régi bögrét, és letört a füle. Egy kazetta tokját is eltörtem. Sosem akarok rossz lenni, de valahogy mégis az leszek.

Hogy meglepődik majd, amikor rátalál a banánra! Persze tudom, hogy nem fogja bevallani, hogy tévedett, de én akkor is tudni fogom, hogy nekem volt igazam. Felültetnek egy magas székre. Földig érő, hófehér köpeny van rajtam. A bácsi hangja megnyugtató. Azt mondja, hogy legyek nyugodt, mire férjhez megyek, begyógyul a seb, nem is fogok rá emlékezni. Milyen seb. Nem is tudtam, hogy lesz seb. De mi van akkor, ha sosem megyek férjhez? Örökké ott marad a banán helye?

A lepel alatt le vagyok kötözve. Azt mondják, veszélyes lenne, ha mozognék. Veszélyes vagyok magamra. Egy néni a hátam mögé áll, és befogja a szemem. „Fii cuminte!” Ha befogja a szemem, biztos okosabban fogok viselkedni. A nyitott számat akkor csukom be, amikor újra látok. Megdicsérnek, hogy milyen ügyesen viselkedtem. Ezek szerint most nem voltam rossz. A fehér ruhámon különböző méretű piros foltok. De nem szidnak meg érte. Látom a mellettem levő tálban, hogy van valami piros, de semmilyen ételhez nem hasonlít. Tévedtem, nem banán. De a doktor bácsi is. Sehol egy csáp.

A kórházban sok a beteg gyerek, de én nem vagyok beteg. Nem szeretek pizsamában járkálni, de itt úgy látszik, ez a divat. Éhes vagyok, de nem adnak ennem. Talán azért, mert túl sok banánt ettem. Teát ihatok. A tea betegeknek való. Nekem semmi bajom. Mondom, hogy nézze meg azt a fiút, mindig visz maga után valami hosszú vasrudat a kezében, aminek kerekei vannak. Annak a kislánynak meg olyan furcsa az arca. Rajtam gipsz sincs. A doktor bácsi is hazudott. Nincsen semmilyen seb a nyakamon. Férjhez se kell mennem. Hároméves vagyok.

Nagy Hilda
Nagy Hilda

Nagy Hilda (Erdőszentgyörgy/Marosvásárhely/Kolozsvár/Józsefváros, 1995) nem szépíró, szkeptikus a viszonya a versekkel. Az ELTE BTK ITDI Az irodalmi modernség program hallgatója. Kritikái, tanulmányai eddig az Alföld, a Literatura, az Irodalomtörténet, az Irodalomismeret, a Műút, a Korunk, az Apokrif, az Új Forrás, a kolozsvári Helikon, a Kortárs, a KULTer, valamint az Art7 felületein kaptak helyet. Az első Feketemosóra írt szövegét lefordították románra, amely aszem.info-n jelent meg. Minden érdekli, aminek köze lehet a betegségnarratívához. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s