2019-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 90. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Bödecs László írását közöljük.
A szombati napon fél három körül értünk ki a Könyvhétre, a Noran Libro szerkesztője, Szarka Károly, Bíró-Balogh Tamás (új esszé- és tanulmánykötete a Hortus Conclususnál: A megvadult írógép) és Új Krisztina, költő társaságában, akikkel véletlenül találkoztunk az Üllői úti Klinikák megállóban felszállva a metrópótlóra. A Deák téren leszállva érdekes utánfutó konstruktumra figyeltünk fel, nem is lett volna egyszerű ignorálni a nagy gyalogos forgalmú szűkös átkelőkön vonszolt, három-négy kézikocsiból és banyatankvázból összeeszkábált valamit, hiszen a magát nem különösebben zavartató férfi éppen előttünk kacsázott vele.
Az volt a tippem, hogy talán ez a szerelvény közlekedik a Corvinnál megint az anyaföldig teljesen szétszedett vonalú, ezért minden bizonnyal csak fennakadásokkal járó 4-6-os helyett. Vagy esetleg valamelyik kisebb kiadó készül így jó előre, hogy visszaszállítsa majd a maradék példányait a könyvheti vásárról.
Pénteken, munka után már tettem egy rövid, órányi látogatást a helyszínre, ezért tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok, tisztában voltam a standok körülbelüli elhelyezkedésével. Viszont pénteken még jóval kisebb volt a forgalom. Utca vagy tér? – a kérdésben szerintem mindenképpen meg fognak oszlani a vélemények, szerintem a Duna-korzónak a Vörösmarty térnél inkább klausztrofób jellege van a tömegben, nincsenek igazán, vagy még nem bejártak a kerülőutak; például beszökni a Magvető-stand sarkánál át a szoborcsoport mellett és kibukkanni a JAK-standnál (JAK- és más hiányokról inkább ne is ejtsünk ennél több szót) a túloldalon. Van viszont közkút ivóvízzel és méregdrága nyilvános WC. De uraknak és bevállalós hölgyeknek kiváló bokorcsoport is akad, amit megfelelő fényviszonyok mellett már mások számára észrevétlenül lehet igénybe venni. Hallottam kiadóvezetőtől is panaszt, hogy visszaesett a forgalom a korábbi évekhez képest, lehet ez az új helyszín miatt? Vagy a pavilonok szerencsétlen elosztása miatt akár: vannak inkább jó, árnyékos, fás helyek, és vannak tűző napon álló standok is. Igaz látszólag kiegyenlítetten hömpölygött a tömeg mindkét irányban, a Petőfi-szobornál lévő színpad és a Vigadó tér felé is.
Volt szerencsém, hogy életemben először láthassam Leslie L. Lawrence-t, azaz Lőrincz L. Lászlót, akinek könyveivel a nagymamámnál, és más emberek balatoni nyaralóiban találkoztam rendre. Az iménti képen látható rettenetes nagy sor is hozzá tartozik, és valahogy a telefonom is úgy döntött, hogy hősi, epikus fényben fókuszál rá, amikor fényképezünk, nem is tudtam, hogy ilyenekre is képes.
Idén is, mint már többször az évek során, a FISZ standjához mentünk először. Horváth Veronika költő és a FISZ programszervezője megvendégelt minket a standnál egy-egy sörre vagy fröccsre. Elmondhatjuk, hogy a Fiatal Írók Szövetségének pavilonja még mindig az az életteli, már-már otthonos hely, amit megszokhattunk, függetlenül a Könyvhét költözésétől.
Vass Norbert Apokrif-FISZ-es, már lassan az elfogyással fenyegető sikerkönyvét (Indiáncseresznye), Fodor Balázs FISZ-es verseskötetét (Kozmológiai állandó) és Varga Tünde a Tempevölgynél megjelent kötetét (Határátlépők) dedikálta 14 órától. Őket még éppen elcsíptem:
Utána tavalyi második könyvem (Az árvíz helye) szerkesztője, Barlog Károly dedikálásán vettem részt 15 órától. E/ – soundtrack-próza – című kötete jelent meg a Noran Presentsre keresztelt új könyvsorozat első darabjaként.
A délután ezután már gyorsan folyt, többnyire csak rohangálnom kellett az ART7 művészeti portál ügyeit intézve, Almási Miklósnak vittem el Závada Pál új könyvét (Hajó a ködben), kritikusokkal egyeztettem. Új rovatot tervezünk indítani a közeljövőben a képregények szerelmeseinek ajánlva, ezért tárgyaltunk Füzi Péter társaságában a Fumax kiadó standjánál a kiadó sajtósával. Régi barátommal megtapasztalhattam, milyen, ha a lelkes geek, szinte kisfiúként toporog, néha elkószál, ha nem jön össze az üzlet, akkor rágja a füled, hogy próbáljuk meg fél óra múlva, de addig nem hagy nyugtot, amíg be nem szerzitek a vásárfiát. Viccet félretéve, megértem a lelkesedést, belőlem is előtör egyfajta játékbolt-érzés, ahányszor csak kiszabadulok a könyvvásárokra, nemkülönben izgalmasak a borítók, a különböző kiállítású, méretű, szagú könyvek, képregények is. Van a papírban valami függőséget okozó adalék.
Valamivel később a Jelenkor szerzői tartottak felolvasást a színpadon. Eddigre már kissé kínzóvá vált a meleg, de mivel társaságban mentünk, azért el lehetett viselni ennyi időre amellett, még a tűző napot is. Gyarmati Gábor kísérte basszusgitáron a három költő és/vagy szlemmer felolvasását, Pion István, Simon Márton, Szabó Imola Julianna olvastak fel. A színpad környékén, bár gyönyörű a kilátás, sajnos igen zajosak a környező utak, főleg az autók és a legénybúcsús, leánybúcsús, segwayes, mászkálós turisták miatt. Azért a hangosításnak köszönhetően mindent lehetett érteni, nagyjából.
Szabó Imola Julianna új kötetét, a Lakása van bennem címűt dedikáltattam is kissé rendhagyó módon, a fellépés után letámadva a költőt.
Nem is merem megszámolni, hogy végül is hány könyvet vettem eddig, és mennyit költöttem rájuk, ami rossz hír, hogy vasárnap és hétfőn is van még lehetőség kimenni a Könyvhétre.
Az este a PRAE.HU standjánál telt el, Balogh Endre és L. Varga Péter házigazdák körül rendkívül nagy társaság gyűlt össze, szerencsére volt még bor és szóda, pálinka és rágcsálnivaló is. Így a Duna-korzó kellős közepén ülve az asztaltársaság agyoncsípethette magát a szúnyogokkal és szerezhetett magának egy fejfájós, forró éjszakát. Én is midőn e sorokat írom, már a törvényszerű zivatar is elmúlt, de még mindig kissé kótyagos – szeretném a melegre fogni – fejjel írom és fejezem most ezt a tudósítást be. A mondatokat pedig rakja rendbe a szerkesztő.
És sikerült megtalálnom a jegyzetet, amiben ez áll: „Itt minden van, de már elfogyott” – ha jól sejtem ez volt a tegnapiak közül a legjobban sikerült ötletem, amit a többiek is helyeseltek és segítettek észben tartani, újra és újra visszamondták, mikor megkérdeztem, mi is volt az jó címötlet? Tudjátok, a tudósításhoz.
Bödecs László
Apokrif Online 
1 Comment