Pénteki könyvmustra – Könyvheti netnapló (2.)

2019-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 90. Ünnepi Könyvhét második napjáról Gyalai Zsófia írását közöljük.

Talán számomra az a legkülönlegesebb a Könyvhétben, hogy ezekben a napokban az irodalom olyan nyílt teret kap a városban, melyre ritkán van csak lehetőség. Nem tagadom, számomra sem jelentéktelen az ünnepi kifejezés. Ilyenkor minden irodalomszerető ember – s köztük tehát én is – úgy érezheti, hogy igazán nagy teret kap érdeklődésének tárgya. S ha mindez nem volna elég, számomra igazi nosztalgiával is felér. Az egyetem első évében látogattam el először a Könyvhétre (meg úgy általában egy könyvhétre), magyar szakosként. Azóta jó pár hasonló eseményen részt vettem, most pedig – egy évvel a diploma után, rengeteg tapasztalat megszerzését követően – üdítő visszacsöppenni ebbe a világba. Kicsit újra egyetemistának érezhetem magam.

A Dunakorzón flangálva kutathatom fel azon köteteket, melyeknek megjelenését már régóta várom. Már hetekkel korábban kigyűjtöttem, hogy melyik frissen megjelenő kötetet szeretném legalább szemügyre venni, de leginkább a birtokomba venni. A vadászat közben a bodegák árnyékában hallgattam a hirtelen rögtönözött érveket, a kritikákat a köteteiről. 

Vagy tízszer küzdöm át magamat a kánikula ellenére is hatalmas tömegen, hogy teljes mértékben felfedezhessem a kínálatot, majd felkeresem a helyszínen felállított színpadot. Amikor felkészülök a hasonló rendezvényekre, igyekszem következetesen választani az előadások közül. Már rég nem áltatom magam azzal, hogy az összes előadást meg tudom hallgatni. Elsősorban olyan kötetek bemutatóit választom ki előre, amik korábban elkerülték a figyelmemet. Így már sokszor ért kellemes meglepetés, bővülhetett az amúgy is hosszú kívánságlista hossza. 

A könyvhét második napjától a kiadókkal együtt búcsúzom, hogy holnap újult erővel indulhassak neki a rendezvénynek.