Aldous Huxley versei (online megjelenés)

Aldous Huxley
Aldous Huxley

A buszon

(On the bus)

A busz tetején ülve
pipámra harapok, az eget bámulom.
Vállam fölött száll fel a füst,
és vele az életem.
„Az energiamegmaradás…” – mondod.
De égek, ahogy mondom, égek;
s az én füstöm is elszáll
eltűnő, szürke gomolyokkal.
Csattanás és puffanás…szegény, zúzott testem!
A csiripelő húroknak hárfája vagyok,
elegáns egy hangszer, de végtelenül elhasznált,
s épphogy csak véletlenül nincs tüdőbajom.
Micsoda mókás jelenség!

 

Kertművészet

(Topiary)

Nemigen érteni,
hogy miért vannak olyan emberek,
akiknek a húsa, olyan mint
a dögé, undorító gőztől puffadva,
rohadt a szemnek, ami nézi,
rohadt a kéz érintésének;
hogy miért vannak emberek láb nélkül,
tovább robogva el apró kocsikon,
hosszú-hosszú karokkal, akár a majmok;
és azt se nagyon érteni,
hogy Isten, a Kertművész
miért növeszti, csavarja és metszi
különös formákra az emberek testét:
igen, valahogy nem láthatom okát,
s néha azt kívánom, bár lennék csak
valami mesés gondolat egy bolond fejében,
vagy a tenger mélyén, egy világban, ami süket és vak,
igazán messze, boldogan, egy nagy, meredten bámuló hal.

Bíró Balázs szabad fordításai
(Fotó: Getty Images)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s