„A harcunk önmagunkkal, hogy jót cselekedjünk, hogy jobbak legyünk, nem ér véget, de ott vagyunk egymásnak is, mint barátok, testvérek, az isteni szeretet és bátorság néha önkéntelen hordozói, megosztjuk az örömöt, megosztjuk a szenvedést.”
– Bödecs László írja a Feketemosót.

„Az irodalom, végül is tényleg lelkiismeret, gyónunk és vágyakozunk, beszélgetünk és vallunk, feldolgozzuk, amit nem is lehet, és keressük az identitásunkat, haladni vágyunk, megismerni és változni általa, fürkésszük az élet útjait, nagy kollektív tudatként egy másik hatalmas tudatot, a fogalmaim szerint Istent keressük.”
– Bödecs László írja a Feketemosót.

„a kijárt csapás tisztásra vezet, / ott szaladnak ígéreteink.”
– Bödecs László írja a Feketemosót.

„Érkezésed, mint a királyoké, / terített asztal és végtelen ünnep”
– Bödecs László írja a Feketemosót.

„Olyan nagyon tele van veletek a fejem, aztán alig bírok mondani valamit nektek.”
– Bödecs László írja a Feketemosót.