hálózati irodalmi folyóirat
„Nem csak aki korán kel, lel aranyat. Hanem, aki igazán állhatatos, annak is jut a bőségből.” 2023-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 94. Ünnepi Könyvhét második napjáról Bödecs László írását közöljük.
„Egy szó mint száz, hosszú évek óta meg nem tapasztalt, felüdítő élmény adatik meg ez évben, könnyed és felszabadult (noha e kettő jelző a legmesszemenőbben nem jellemző rám amúgy), afféle belsős civil vagyok, kispados szakmabeli – és rettentően élvezem.”
„A harcunk önmagunkkal, hogy jót cselekedjünk, hogy jobbak legyünk, nem ér véget, de ott vagyunk egymásnak is, mint barátok, testvérek, az isteni szeretet és bátorság néha önkéntelen hordozói, megosztjuk az örömöt, megosztjuk a szenvedést.”
– Bödecs László írja a Feketemosót.
„kint / nyirkos, hideg levegő tölti be a városi / éjszakát, egyvalami köztünk a / látható kapocs, a kezeink, / ahogy végig összekul- /
csolva az asztalon / pihennek.”
„Azért még / próbálkozunk, de hullik ez a nemzedék is, / olyan nehéznek tűnik végigcsinálni, / hogy szinte hálás, aki kiszállhat.”
– Weisz Dorka írja a Feketemosót.
„Csak azt, / csak azt az óvatos léptet, / csak azt nem hallják meg, melyet a kanjugoszláv, / direkt erre a célra kitenyésztett, / hiperintelligens harci kacsa lapos kis talpa üt / a tegnapi sárban”
„A szöveg mégis csak az enyém, és csak azé, aki olvassa.”
– G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.
„átfutott az agyán, vajon érdemes-e itt ülnie a folyamatos rezgetésben, sikálásban, cuppogásban, csattogásban és döfködésben, a termet lassan elöntő várakozásban csak azért, hogy végül eljátszhassa, úgy-ahogy, valamelyik Disney rajzfilm betétdalának második hegedűszólamát”
– Masszi Bálint írja a Feketemosót.
„Jó anyáink a nyakunkba varrták a sorsunkat, / nekünk kell hordanunk, / vagy kiejtenünk kezeinkből önmagunkat.”
„Nagyanyám nem vasal. / Mert minek vasalna. Most már minek.”
– Weisz Dorka írja a Feketemosót.
Apokrif Online 