Listát írni a lélegzetvételnél kicsit nagyobb dolgokról. A napi listákra félelemmel nézni – jó kis rutin, néhány hét alatt hét kilót is fogyhatsz tőle. – G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.
Miközben élünk, én nem félek.
Nagypapám egyszer azt mondta, jókat írok, de kicsit sok az E/1., veszélyes ez a túl személyes líra – vagy valami ilyesmit. Igaza volt, tényleg ijesztő, három művem egymás után nem is merem elolvasni, ha épp nem tökéletes körülöttem minden. Gondolhatod, miket olvasok.
Azt mondták, néhány hét, míg jobban leszek. Mindig ezt mondják, akármiről van szó, ami nem halálos. Nálam egyik sem az. Csak: van, benned, melletted, körülötted, offline, online, ébren, álmodban. Ha vicces – nem vicces.
Aztán egyszer csak nem lettem jobban, és féltem elaludni. Két hétig ment így, és ijesztő volt, hogy túl ismerős az érzés.
Aztán úgy döntöttem, vállalom a kockázatot. – Visszanézve tényleg így történt, valójában a reggeli ébredéstől a nap utolsó ébren töltött pillanatáig a túlélésért küzdöttem: minden ruhadarabot sorban veszek magamra reggel? Nem felejtek el bugyit vagy zoknit húzni? Emlékszem-e majd egy épület elé érve, hova indultam? Egyetemre járok még, vagy munkába kéne mennem? Teregetés, torna, zuhanyzás, kutyakaját ne felejtsem el. Listát írni a lélegzetvételnél kicsit nagyobb dolgokról. A napi listákra félelemmel nézni – jó kis rutin, néhány hét alatt hét kilót is fogyhatsz tőle.
Így volt, vagy nem így volt, szinte lényegtelen. De már nem szúr, ha mély levegőt veszek, nem szédülök az utcán, és a szemetekbe tudok nézni, ha beszélgetünk.
Köszönettel tartozom – köszi.
G. Szabó Sarolta (1992, Budapest) szerkesztő, kulturális szervező, kritikus. Falfirka nevű programsorozatával az irodalmat népszerűsíti, az eseményeken szerzők olvasnak fel saját műveikből, 2017 óta.
Apokrif Online 