1.
Szintetikus vigasz az énhatár,
mely szétválasztja
bemenő és kimenő
jeleinket.
Szilárd alap híján
ingatag rögeszme,
egyszer felráz, máskor elaltat,
igény és önös érdek szerint
alkalmazkodva a glóbusz
örökös bérleti szabályaihoz.
2.
Szappanbuborékot fújó
fiúcska egy forró délután,
szemben a transzformátorral,
hiteti magát:
apám és anyám
a sarokról lesnek engem,
baj nem érhet.
Ám sem apja, sem anyja;
csak a transzformátor halk
zúgása szívében
és agyában.
Benyó Tamás (1971, Budapest) raktárosként, könyvárusként, könyvkötőként dolgozott külföldön és belföldön. Jelenleg művészetterápiás csoportokat vezet, és a Wesley János Lelkészképző Főiskolán oktat költészeti alapismereteket és azok pszichológiai vonatkozásait. Írással harmincöt éve foglalkozik. Eddig megjelent önálló kötetei: az Úr neve, kisregény (2020), Lekésve, versek (2021)