Pontosan fogalmazok, hogy én is értsem, amit mondok. – G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.
Radnóti Miklós: Tétova óda című versének felhasználásával
(Az idézőjeles részek Radnóti verséből vannak átemelve.)
Egy férfi és egy nő a hálószoba ajtajában áll, a férfin rövidnadrág, a nő alig begombolt, bő inget visel.
„Mióta készülök”
lelet szól arról a napról
„hogy elmondjam neked”
aki néha alig létezel nekem
„szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán”
pedig mennyi mindent nem mondtam el neked.
„s csupán a lényeget.”
Álmomban minden éjjel leszámolok velük,
reggel megfogadom, nem lesz következő.
Hogy nekem te, neked én leszek az első
ezentúl mindenben.
De zavar a hajam, kiborul a cukor,
és ragad az ujjamon a méz, amit utálok.
Pontosan fogalmazok, hogy én is értsem, amit mondok.
De egyszer úgyis elmondom, „mit is jelent az nékem”
hogy élek, hogy élsz, és ez mindenre elég.