Nem hiszem, hogy magamtól meghívtam volna Zólyomit vacsorára, de a minisztériumban nem így működnek a dolgok. Bizonyos embereket időnként meg kell hívni egy kávéra, két kávéra, esetleg ebédre; megint másokat – ha úgy tetszik, az erre érdemes keveseket – lakásra, vacsorázni. Zólyomi ez utóbbiak közé tartozik. – Masszi Bálint írja a Feketemosót.
Ezt az egészet nem úgy kell elképzelni, hogy lenne munkaköri leírásom, vagy ilyesmi. Valamilyen szerződést nyilván kötnek velem, de ezekkel a dolgokkal én nem foglalkozom közelebbről, nem lényegesek ugyanis – Zólyomi a családi falióránkat igazgatja, miközben beszél. Eleve rengeteget beszél, akár kérdés nélkül is. Nem bírom elviselni egy pillanatig sem a függőleges mutatóállást – mondja – ilyenkor eldöntöm az órát egy picit valamelyik irányba, így. És tényleg eldönti. A cipője nyoma most is látszik az ebédlőszékünk szürke kárpitján.
Nem hiszem, hogy magamtól meghívtam volna Zólyomit vacsorára, de a minisztériumban nem így működnek a dolgok. Bizonyos embereket időnként meg kell hívni egy kávéra, két kávéra, esetleg ebédre; megint másokat – ha úgy tetszik, az erre érdemes keveseket – lakásra, vacsorázni. Zólyomi ez utóbbiak közé tartozik. Fekete G mercivel fut be, ZOLYOM-1 rendszámmal. Fürgén pattan ki a vezetőülésből. Kifejezetten sportos alkatú ember, élesen elüt a monitorok előtt tespedő, aktív hízókúrát folytató apparátus jelentős részétől. Úszom, karatézom, squasholok, cross country mountain bike-ozom – meséli és hanyagul végig simít bal arcélén, ami a jobbal ellentétben enyhén borostás – mikor mit. Nem kell nekem más, csak a headset a fülembe, és tudok dolgozni. Jobb fülében apró fülhallgató, ezt érkezésekor sem veszi ki. Cipőit meglepően gondosan helyezi a cipőtartóra, láthatóan ügyel rá, hogy a finoman megmunkált monk lábbelik közül az egyik előbbre álljon, mint a másik. Elnézést, kényszeres kézmosó vagyok – szabadkozik, és feleségemet kérdezi, merre találja a mosdót – már, ha létezik kényszeresség élet-halál kérdés esetén. Elmosolyodik, és úgy kacsint, mintha mindkettőnknek szánná. A vendégpapucsot már a mosdó felé tartva köszöni meg, de csak az egyik lábára húzza fel. A feleségem üdvözlőpózba meredve, kérdőn néz rám. Vállat vonok. Nem igazán szeretem a tükröket, tudják – hallatszik Zólyomi hangja a fürdőszobából – új valóságot teremtenek. Még én sem tudnám eldönteni, melyikünk az igazi, én vagy a tükörképem. Szokatlan magabiztossága betölti az ebédlőt, félpapucsos lábain, könnyen kivehetően, drága zoknimárka logója. A családi képeket nézegeti a falon. Ha akkor ott vagyok, egészen másként alakul a történelem, higgyék el nekem – hajol közelebb az egyik fotóhoz – ezeket az embereket nem viszik el. Jobb döntések születtek volna. Gyorsabb, hatékonyabb döntések. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond. Az egész akkor kezdődött – telepedik le kényelmesen a vacsoraasztalhoz – amikor háromévesen felmerült bennem a kérdés: nyújtózkodnak-e a tehenek? – szünetet tart, várja a hatást. Én bólogatok, feleségem unottan piszkálgatja a zöldspárgát. És, én eldöntöttem: nem. A tehenek nem nyújtózkodnak. Az emlék láthatóan megindítja, fekete kefehajára félsódérosan zuhan rá a fény. Villáját a szájához emeli, rajta egy fél bacon. Az állkapcsa bal felén ropogtatja el. Innentől ment minden, mint a karikacsapás. Tudják hány CEO, CAO, CE, és hány nagyrészvényes, befektető és politikus szenved a totális döntésképtelenségtől? Egyszerűen túl sok az információ. Ők meg valamiért azt hiszik, megalapozott döntéseket kell hozniuk. Nevet. Én közben összeszedem a tányérokat és kiviszem a konyhába, vizet csorgatok rájuk. A háttérben Zólyomi hangja egyre erősödik. Mire elzárom a csapot, már mellettem áll. Összerezzenek. Voltam én már minden, tudja. Politikai tanácsadó. Kampánystratéga. Kommunikációs főtanácsadó. Spin Doctor. Rátámaszkodik a konyhapultra, onnan néz fel rám. Selyeminge félre van gombolva. Egyetlen dolgot nem tudtam megfejteni azóta sem, magának bevallom: nyújtózkodnak-e azok a rohadt tehenek? Mert az odáig rendben van, hogy eldöntöttem, hogy nem. De mi lehet az igazság? Megdörzsöli az orrát. Naponta döntök el milliószor súlyosabb kérdéseket. Részvényeladásokat. Adóemeléseket. Kötvénykibocsátásokat. Sasszézva húzódik közelebb. A mosogatóhoz szorulok. Tovább hadar. Tömeges elbocsátásokat. Titkos megfigyeléseket. Háborúkat. Egy szavamba kerül, és megbillen az egyensúly. Bármilyen kérdésben. A lényeg a gyorsaság. A határozottság. Erre vagy arra. Teljesen mindegy. Mint az inga. A mosogatótálcáról belelök egy kiskanalat az edények közé. Kifröccsen a víz. De nem ezek miatt nem tudok aludni. Hanem a kurva tehenek miatt! Egészen közel hajol. Suttog, de mintha üvöltene. Megüti a halántékát, beletép a hajába.
A főételt már nem várja meg, elviharzik. A feleségem a székkárpit miatt bosszankodik, én a kihűlt steaket nyammogom. Direkt a Zólyominak sütöttem.
Masszi Bálint Szombathelyen született, Budapesten élő ügyvéd. Rendszeresen jelennek meg novellái irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Jelenleg első önálló kötetén dolgozik.
Apokrif Online 