Gerzsenyi Gabi: Presszókávé (online megjelenés)

Egymást kergették a képek a fejében. A húszéves érettségi találkozót szervezték, lefoglalták a kerület legmenőbb éttermét, vacsora előtt az iskolában gyűltek össze. Zavaros volt, kik jönnek, ismeretlenek is vegyültek a csapatba. Egy nagyon fiatal srác ült be mellé a padba, rámosolygott, és szájon akarta csókolni, ő hátrahőkölt, majdnem leesett a székről, combján a harisnya beakadt az ülőkébe, azonnal felszaladt a szem. A srác odakapott, mintha az egyensúlyvesztés határán akarná megtartani, valójában erősen és követelőzőn markolt a húsába, simított felfelé, a szoknya alá. Ekkor jelent meg az ajtóban Angéla néni, pontosabban már csak Angéla. Húsz év alatt igazán összeöregedtünk, így mondta a telefonban. Ünnepélyesen odavonult a tanári asztalhoz, és letette rá a hóna alatt behozott osztálynaplót, szólásra nyitotta a száját, ám abban a pillanatban csengettek. Mindegy volt, hogy becsengetés vagy kicsengetés, tudták, hogy nekik szól. Egy másodpercre néma csönd lett. Tétováztak, mit is csináljanak, egyesek tisztelettudóan felálltak a padban. Egy lány, virágcsokorral a kezében, elindult Angéla felé. Ekkor újra csengettek, majd gyorsan megint, erősen és hosszan.

*

Nem bírt megmozdulni. A levegővétel is nehezére esett. Bal szemhéját megemelte. Érzékelte a nappali világosságot. Fejét baltával hasogatták. Gyomrában az émelygés hullámai terjengtek. Teste befülledt a szőrmetakaró alatt, jobb lábával lerúgta. Ettől a meggondolatlan mozdulattól kis híján elhányta magát. Nagyon lassan elkezdte kinyitni a szemét. Pillái összeragadtak a le nem mosott festéktől. Kontaktlencséi szárazon tapadtak szemgolyójára. Szája is száraz volt, és savanyú ízű. Nyelvével kitapogatta fogain a lepedéket.

Körülnézett a narancssárga függönyön átszivárgó fényben. A helyiség egyszerre volt nappali, edzőterem és dolgozószoba. Egyik oldalon kondigép állt, mellette a földön különböző méretű súlyzók. Az ablak alatt íróasztal, rajta laptop, papírhalom. A falon házilag barkácsolt könyvespolcok. Hunyorgott, hogy kibetűzze a címeket: nemzetközi gazdaságtan, pénzügyi jog, számvitel. Közgázos a fiú. Mennyire örült Edina, amikor ezt meghallotta. Hallod, Zsófi, a fiatalemberek kollégáink – sikította, és összeborzolta az egyik fiú haját. Elég részeg volt már.

Felemelte a fejét. A szoba lassan forgott körbe. A körhintát gyerekként sem bírta jól. Megtámaszkodott a könyökén, igyekezett szabályosan és mélyen lélegezni. A szájába keserű gyomornedv tolult, beleköpte a tenyerébe. Minden erejét összeszedve felült. A kanapé párnáján szemfesték- és nyálfoltok maradtak utána. Egyenként letette lábait a padlóra. Bal nagylábujja kikandikált a harisnya lyukán, a szem felfutott egészen a csipkés combfixig. Bugyija és melltartója a parkettán hevert valamivel odébb, alattuk a szoknyája és a vállpántos blúza. Nem mert előrehajolni értük, a lábával húzta közelebb a ruhadarabokat. A lassú körhinta nem állt meg.

A fiú ruhái vajon hol lehetnek? Mit is mondott, hogy hívják? Ákos? Nem, nem. Álmos. Ezen röhögcséltek is, hogy hajnali ötkor még hogyhogy nem álmos. Már a buliban mindenen röhögcséltek. Kitárgyalták a profokat, és minden közös ismerős egészségére ittak egy újabb tequilát. Holott ő nem bírja a töményet. Edina jól tudja ezt, egyetemen is mindig fröccsöztek. Borozgatást terveztek a kimenős estére is. Aztán megszólalt a Desperado film zenéje, felbukkantak a fiúk a bárpult mellett, és rendeltek mindnyájuknak egy kör tequilát.

Kistáskája is a földön hevert, a kanapé végénél. Odahúzta, lassan lehajolt érte, felemelte az ölébe, térdei közé szorította, egy kézzel kinyitotta. Papírzsebkendőt vett elő, beletörölte tenyeréből a köpetet. Megkereste apró sminktükrét, mély levegőt vett és felnyitotta. Ujja hegyét benyálazva nagyjából eltávolította arcáról a szétkenődött sminket, szeme sarkába is bőségesen kent nyálat, sűrűn pislogott. Előkereste a telefonját, megnézte rajta az időt. Tíz óra ötven. Két üzenetet jelzett a készülék. Az egyik Edinától jött, reggel hétkor, rengeteg emoji-val teletűzdelve: „Nálam most ért véget a buli, nagyon virgonc volt a kis kolléga, kérte a számomat is. Nem tudja szegényke, hogy sosem adom meg. Te hogy vagy, tequila-királynő??”

Sóvárgott egy kávé után. A fiú azt ígérte, reggel ágyba hozza neki a kávét, igazi olasz presszókávét. Honnan tudta vajon, hogy ő reggel az ágyba olasz presszókávét szokott kapni? Beletelt pár évbe, míg a férjét rá tudta venni, hogy ezért tíz perccel korábban keljen, de azóta kiválóan működik a dolog. Sóvárgott egy fürdő után is. A fiú azt is ígérte, reggel illatos-habos fürdőt készít neki a sarokkádban. Mintha azt is mondta volna, hogy majd becsobban mellé, és ott majd újra… Megérintette magát a lába között. Nedves volt. Még mindig, vagy már megint, maga sem tudta. Kintről a fiút hallotta, fojtott hangon beszélt valakivel.

A másik üzenetet a férje küldte, fél órája: „Szép reggelt, Pintyőke! Itt a sátortábor jelentkezik. A srácok nagyon élvezték az első éjszakát. A derekam is kibírta valahogy. Nemsoká vízre tesszük a járművet. Kívánj nekünk jó szelet, mi pedig kívánunk neked vidám osztálytalálkozót. Jelezz majd, mikor érkezel holnap, és a fogadóbizottság kivonul az állomásra. Szeretünk!”

Táskája oldalzsebéből elővett egy parányi gyógyszeres fiolát, előrázogatott belőle egy drazsét. Bekapta, megpróbálta nyállal leküldeni a torkán, de nem ment. Összerágta, hagyta, hogy a keserű íz szétáradjon a szájában. Lassú és kimért mozdulatokkal felöltözött, ügyelve rá, hogy a fejét ne nagyon mozgassa közben. Felállt, megkereste az egyensúlyát és megvárta, hogy háborgó gyomra kissé megnyugodjon. Amint kinyitotta az ajtót, a fiú kilépett a konyhából, frissen borotválkozva, tiszta pólóban, boxeralsóban. Mögötte egy töltött galamb alkatú, szőke lány toporgott bizonytalanul.

– Jó reggelt, Anya – szólalt meg a fiú – hadd mutassam be Krisztit, tudod, ő az évfolyamtársam, akit a számvitel szemináriumon ismertem meg nemrég, meséltem már róla. Bocs, ha felébresztett a csöngetés, még nem adtam neki kulcsot – hadarta, és kérlelőn a nő szemébe nézett.

– Kriszti, ő az anyám – nézett most a lányra. – A közelben bulizott tegnap egy kolléganőjével, és szólt, hogy itt aludna. Nem akartam hazaküldeni Törökbálintra. Az áldott jó szívem lesz a vesztem – tette hozzá borzongatóan édes mosollyal.

– Jó napot – a lány a kezét nyújtotta. Minden körme más színű volt, csuklóján rengeteg színes karkötő csörgött. Köldökig sem érő pólója épphogy eltakarta a melleit.

– Gyere, Anya, kikísérlek. Lent majd tudsz taxit hívni – veregette meg a fiú az alkarját, miközben az előszoba felé terelte.

Belesett a fürdőszoba félig nyitott ajtaján. A falnál felültöltős mosógép állt, rajta nagy halom szennyes ruha. A sarokban zuhanytálca, a delfinmintás műanyag zuhanyfüggönyt már csak három karika tartotta. Kilépett a körfolyosóra, a fiú halkan betette utána az ajtót. A lift felé tartva a konyhaablakon át látta, amint a szőke lány Nescafét tesz két csészébe.