Megfordulok, körbenézek, körülöttem ne legyen semmi érdekes. / Ha van, továbbmenni. – G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.
Közel, majd nagyon távol,
most látsz, látlak is,
elfordulsz, rám nézel;
nem látszol.
Kettőt lépek előre, majd hármat hátra.
A fejem balra néz, erre megyek egy keveset.
Három lélegzetvételnyi idő múlva megállok,
a kezem jólesően lóg, hátranézek.
Megfordulok, körbenézek, körülöttem ne legyen semmi érdekes.
Ha van, továbbmenni.
Ha semmi nem vonja el a figyelmem, visszafordulni,
megtalálni a légzésnek azt a ritmusát, ami visszavezet.
Egy lépés egy fél lélegzet. Vállakat letolni, hasi légzést próbálgatni.
Mikor a bal lábam elindul, a jobb vállam ne forduljon el.
Kényelmes légzéssel ismétlem ugyanazt a mozdulatsort.
Ha eltévesztem, futva keressem meg a kiindulópontot.
Ne lássam meg a zavart körülöttem.
Dinnyehéj, kávézacc, köröm alatt nagy szemű só.
A takaró – kis csomó –,
a lepedő alatti ránc,
minden, minden tánc.
G. Szabó Sarolta (1992, Budapest) szerkesztő, kulturális szervező, kritikus. Falfirka nevű programsorozatával az irodalmat népszerűsíti, az eseményeken szerzők olvasnak fel saját műveikből, 2017 óta.
Apokrif Online 
Gyönyörű írás.