Feketemosó: A fagyott föld szaga

Feketemosó logó

Ültetni lenne jó, egy új fát, a távoli völgy záruló / szája mellé, a semmi baljára, hogy egyszer, ha / a jövő erényes lovagjai útra kelnek, / legyen hol megpihenniük. – Szabó Dárió írja a Feketemosót.

Egy mezőn állok, amely nem emlékszik a zöldre.
Körbenézni lehetetlen a szürke égbolt márvány-
leheletétől. Csak rókák neszét hallom a jobbomon.

Ültetni lenne jó, egy új fát, a távoli völgy záruló
szája mellé, a semmi baljára, hogy egyszer, ha
a jövő erényes lovagjai útra kelnek,
legyen hol megpihenniük.

Egy tűzpiros golyó zuhan felém odafentről,
zölden ér földet.
A mező emlékezetébe oldódik velem együtt,
hogy mindent átitasson a fagyott föld szagával,
s közben lehullik a fejem.

Messze még a tél,
de kiguruló szemeim már tócsákat fagyasztanak.
Ideje szárnyakat növesztenem
és rókákra vadásznom,
hogy enni adhassak a lovagoknak.

A mező végén egy várfal.
Azon túl boldog nők hemperegnek a sárban,
rókacsendben.

Szabó Dárió (1996, Bonyhád) kritikus, szerkesztő, költő, futballelemző. Az Új Bekezdés szépírásait gondozza. Az Unibet munkatársa, a Büntető.com online sportkulturális és sportelemző lap főszerkesztője. Jelenleg első kötetén dolgozik, melynek címe: A fák bent eltévednek. Kiváltképp érdekli a hermeneutika és a dekonstrukció. Szászváron nőtt fel, jelenleg Pécsett él. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s