Ültetni lenne jó, egy új fát, a távoli völgy záruló / szája mellé, a semmi baljára, hogy egyszer, ha / a jövő erényes lovagjai útra kelnek, / legyen hol megpihenniük. – Szabó Dárió írja a Feketemosót.
Egy mezőn állok, amely nem emlékszik a zöldre.
Körbenézni lehetetlen a szürke égbolt márvány-
leheletétől. Csak rókák neszét hallom a jobbomon.
Ültetni lenne jó, egy új fát, a távoli völgy záruló
szája mellé, a semmi baljára, hogy egyszer, ha
a jövő erényes lovagjai útra kelnek,
legyen hol megpihenniük.
Egy tűzpiros golyó zuhan felém odafentről,
zölden ér földet.
A mező emlékezetébe oldódik velem együtt,
hogy mindent átitasson a fagyott föld szagával,
s közben lehullik a fejem.
Messze még a tél,
de kiguruló szemeim már tócsákat fagyasztanak.
Ideje szárnyakat növesztenem
és rókákra vadásznom,
hogy enni adhassak a lovagoknak.
A mező végén egy várfal.
Azon túl boldog nők hemperegnek a sárban,
rókacsendben.
Szabó Dárió (1996) szerkesztő, költő, újságíró/kritikus. A Büntető.com főszerkesztője, az Apokrif online filmrovatának vezetője. Könyve: Blamázs, Napkút Kiadó, 2022. Jelenleg egy forgatókönyvön is dolgozik; valamint próbál szépprózát írni.
Apokrif Online 